Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez

5. Részlet az 1. képből kiképzésbeli különbség a főalak és a mellékalakok közt egyáltalában, különösen pedig a fejek közt (8., 10. kép). Vaishravana dicsfényét különös elevenséggel megfestett lángok szegélyezik. Fejét széles nyakvédővel ellátott, abroncsokkal cikkekre osztott sisak, testét páncél fedi. Térden alól megkötött nadrágja alatt is látható egy második, páncélból képzett nadrág. A páncélfelületeket ragyogó aranylap borítja, amelyik kiáltó ellentétként világít ki a sötétbarna háttérből. Ugyanígy a Sarasvati fején látható bodhisattva-korona. Zennishinek is jutott az aranyból egy nyakékre való. Vaishravana jobbjában csípőre támasztott kézzel díszes jogart tart. Ennek tetején egy ratna (jap. tama) díszlik. Egy másik a pagoda belsejéből ragyog elő, melyet Vaishravana maga előtt tart bal tenyerén. A harmadik arany ratna a pagoda csúcsát díszíti, a negyedik a sisak homlokrészét, az ötödik a csúcsát. Egy hatodik Vaishravana jobb vállán látható. A bal vállat díszítő a kép rongált állapota miatt csak elképzelhető. Sarasvati bal kezében tart egy ratnát. Koronájának legcsúcsán látható egy kisebb méretű, a peremén pedig egy a középen és a két másik közül egy a bal fül fölött. Nagyobb művészi igényekkel nem kell néznünk a képet. Szerényebb népies festői termékek közül való. De tudjuk, hogy éppen a legnagyobb mesterek alkotásait milyen sok gyenge festő másolta. Ezt ugyan a jelen esetben mégsem lehet állítani. Az ecsetvonások ugyanis elég kalligrafikus képzettséget árulnak el. Elrajzolások nem fedezhetők fel a festményen. Az aranyon kívül a biztos kézzel és nagy takarékossággal festett tusvonások, mellettük meg cinóbervörös foltok adják meg a kép festői jellegét. Az utóbbiak kormegállapítónak is tekinthetők bizonyos mértékig. Ezt a vöröset a Ming-korszakban használták leginkább a kínaiak. A Sung-korszakban a minium volt a legjellemzőbb vörös szín, amit a megfelelő kor japáni festői is nagy mértékben használtak. A T'ang-korszak kedvelt tüzes vöröse a pünkösdi rózsa színe volt. A papiros túlságosan megbarnult színe és megviselt állapota nem bizonyíthat különösen magas kor mellett. Egy körülményt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Vaishravana páncélja legtöbb esetben háromágú keresztekből fonódik össze, különösen a régibb ábrázolásokon, mert az ilyenfajta páncél a T'ang-korszak (618—906) tipikus védelmi felszerelése volt. Nos, a háromágú keresztek szerepelnek a mi festményünkön is, különös módon még a sisak széles nyakvédőjén is, ami pedig igazán ritkaságszámba megy. A háromágú keresztekből összefont páncélt, az ún. oroszlán-páncélt, Laufer ismertette Chinese Glay Figures, I. Prolegomena