Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

a domborműmásoló-berendezést, amelynek bemutatásánál megfeledkeztek az éremverő művész megnevezéséről.

14 Ahogy 1801-ben a párizsi kiállítást Fox, az angol politikus szükségesnek tartotta megtekinteni, úgy jellemző, hogy 1844-ben Legentil és Goldenberg megbízottak személyében Franciaország küldött ki hivatalos megfigyelőket. Ezek nemcsak a kiállítást, hanem az egész Zollvereint igen komolyan tanulmányozták. Látogatásukról kiadott, hízelgőnek nem mondható, de hű helyzetképet adó jelentésüket a németek még évtizedekkel később is elismerték és sok esetben megszívlelték. Ez megállapította, hogy a kézműipar ideje lejárt s helyébe feltétlenül a gyáriparnak, az üzemi termelésnek kell lépnie. A német árutermelésre a sok, olcsó, de tartós áru termelését látta jellemzőnek, amit a német takarékosságnak és kényelemszeretetnek tulajdonított. Eszerint a találékonyság, a művészi alkotó szellem, amely a használati tárgy szépségében a tervező művésznek hírt, a kivitelezőnek örömet okoz, hiányzik a németekből. Ellentétben a franciákkal, a németek büszkék arra, ha valamit olcsón szerezhetnek meg. Ötlet és feltalálás terén nem kívánják a vezető szerepet Franciaországtól elvitatni. Verseny szempontjából a német ipar inkább Angliára, mint Franciaországra veszedelmes. A kiküldöttek nem vették jó néven a francia termékek utánzását sem.

15 A jelentés sok vitatható meglátása közt lényeges az a megállapítás, hogy a Zollverein társadalmában, szemben Ausztriával, sehol sincs komolyabb vagyonfelhalmozódás. Azonban megfeledkeztek arról, hogy a szakadatlan háborúktól kiszipolyozott és az időszerűtlen feudális szétdaraboltságban élő németség nagy szegénységében nem is igényelhetett művészi ipart. Megállapításukból, hogy a viszonylag kezdetleges német ipar, mint versenytárs, Angliának jelent veszélyt, kitűnik, hogy az angol tömegipar helyzetét már ekkor igen kitűnően látták, vagyis azt, hogy Anglia művészi szempontból elmaradt. Erre azonban az angolok csak a nagy nemzetközi kiállítás alkalmából jöttek rá. A németek felfogásukban, hogy a kézműipar lehanyatlásával a használati tárgyak esetében most már nem igényelhető a szép, nem álltak egyedül. Általánosságban elterjedt a hiedelem minden kezdő iparosodó országban, hogy a nagyüzemi termelés egyben a szépről, a művésziről való lemondást jelenti. Beletörődtek abba, hogy a szépség helyét a célszerűség, az olcsóság foglalja el. Igen sokáig tartott a megváltozott életviszonyokhoz és termelőeszközökhöz alkalmazott formákat tervező művész fontos szerepének felismerése. Angliában pl. több mint egy évszázad kellett ahhoz, hogy az 1756-ban alakult művészeteket, kézművességet és kereskedelmet istápoló királyi társulattól eljussanak 1936-ban a Society of Art által létesített „királyi ipari tervező" kitüntető címhez.

16 Nálunk Magyarországon az ipari formatervezést 1950 óta az Iparművészeti Főiskolán külön tanszakban oktatják. Az ipari formákat 1955 óta az Iparművészeti Tanács ellenőrzi. A helyesen megfogalmazott ipari forma azonban még nem biztosíték a tárgy művészi megjelenésére. A használati tárgy formájának kialakításánál a formatervezőnek nemcsak a tárgynak a használatban betöltött szerepéhez kell alkalmazkodnia, nemcsak az alapanyag adta lehetőséghez, hanem a gyártó szerszámgéphez is, ami a tervezést igen komoly feladattá teszi. Az iparművész és az iparművészet fogalma szükségszerűen abban a pillanatban született meg, amikor a kézműipar átadta szerepét az üzemi termelésnek. 14 Reuleux : i. m. 15 Reuleux : i. m. 16 Ray: Designer in Britain 1851 — 1951, London 1952.