Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

Az iparművész a művész-kézműves szerepét vette át, amikor az ipar nyersanyagaiból művészi képességeivel műalkotásokat hoz létre, vagy művészi terveivel teszi széppé, értékessé a nagyüzemi termelés által a tömeg számára elérhető használati tárgyat. Szerepe a művészi ízlés kialakítása terén fontossá és felelősségteljessé lett. Függetlenül címtől és elnevezéstől a hangsúly a művész művészi tevékenységén van egyéni műalkotás formájában, vagy az ipari termék megnemesítésében. Az alkotó, kivitelező művészt a tervezőtől mindenkor esetenként, a ténykedés feltüntetésében meg kell nevezni és meg kell különböztetni. Amíg azonban ezek a tények némileg is kikristályosodhattak, át kellett esni a XIX. század megdöbbentő stíluszűrzavarán, ami legélesebben először 1851-ben a Londonban megrendezendett első nemzetközi kiállításon tűnt szembe, azért, mert ez volt az első nagy nemzetközi ipari összejövetel. A nemzetközi ipari kiállítás eszméje is a franciáktól származott. De a francia iparosok, akik e kiállításokban mindenkor harci eszközt láttak, nem akartak a nemzetközi versenyről hallani s így az ötlet megvalósítása a népek békés együttműködésének hangoztatásával Angliának jutott. 1848-ban megjelent Marx kiáltványa. Európát polgári forradalmak rázták meg, s a népek a polgári szabadságjogokat, szabadságuk mellett még nemzeti iparukat is követelték. Akadtak haladó szellemű vezetők, akik felismerték az ipari függőség veszélyét és a „nehézipar" fontosságát nemzetük függetlenségének szempontjából. A tőkés termelés a társadalom újabb rétegeződését hozta létre, s e társadalmi feszültséggel telt légkörben Anglia megértette, hogy monopolisztikus tömegcikkipara érdekében tájékozódnia kell. A kiállítás eszméje végső fokon itt is a királyi társulat által az esztétikai szempontból elfogadható tömegtermelést célzó több éven át folytatott szívós, de meddő küzdelemből adódott. A társulat még 1847-ben is külön díjat tűzött ki a művészi terv jutalmazására. Vele szemben álltak az iparosok azzal az állításukkal, hogy a közönség kívánja a rikítót, az ízléstelent s az esztétikai értékét nem találják megfelelő ellenszolgáltatásnak az esetleges ártöbbletért. A megvalósulás „minden nemzet iparának kiállítása" címen megrendezett kiállítás volt.

16a Az előkészületekben szerepet vállalt Viktória királynő férje Albert élettársherceg, akire valószínűleg 1844-ben Berlinben tett kiállítási látogatása alkalmából az ott látottak ugyanúgy hatottak, mint a francia hivatalos megfigyelőkre.

17 Pártfogása főleg az angol iparosok megmozdulására és a magánúton előteremtett költségek létrehozására nézve volt jelentős. Az eredetileg kézműipari és művészeti kiállítás nehézipari részleggel, mezőgazdasággal, képzőművészettel kibővítve nyílt meg 1851. május 1-én Londonban, a Hyde Park fölé vasból és üvegből emelt ún. kristálypalotában. Kb. 14 000 kiállító tárgyait a nyitvatartás öt hónapja alatt 6 000 000 néző tekintette meg. Mint üzleti vállalkozás komoly sikerrel járt, nemcsak a költségek térültek meg, a fennmaradt összegből felépítették az Albert Hall-t és a világ első iparművészeti múzeumát, a Viktóari és Albert Múzeumot.

18 A kiállítási jelentés felfogásában híven követi az 1844. évi berlini kiállításét.

19, 20 16a Luckhurst : i. m. 17 Luckhurst könyvében nem szentel különösebb figyelmet a berlini kiállításnak s Albert élettársherceg látogatását nem említi. 18 Luckhurst : i. m. 19 A kiállítás nemzetközi volta előtérbe hozta a védjegy kérdés szabályozását. Ez természetesen elsősorban az ipari találmányokra vonatkozott, de Angliának 1842-ben kelt „Ornamental Design Act"-ja is volt. — A hamis bejelentéseket pénzbirsággal sújtották. A ,,

Breveté" szabályzat még francia nyelven is megjelent az 111. London News-ban. 20 A kiállítási jelentés „Report of the Juries" — idézve az ott tragikusan szereplő Szent-