Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Schubert Márta: A realizmus néhány kérdése az iparművészetben
különbözteti meg minőségileg a szocialista társadalom művészeti nézeteit a korábbi társadalmakétól. S mivel a szocialista társadalom művészeti nézetei a legmagasabb rendű társadalmi formációt védik, tükrözik és segítik a maguk alapjaként, az, hogy a mi művészeti nézeteink ellentmondanak a kapitalizmusénak az iparművészet eszmeiségének kérdésében, s ezzel alapvetően ellentmondanak az iparművészet specifikuma kérdésében, olyan ellentmondás, amely az objektív társadalmi fejlődés érdekeiből, ezzel az adott művészeti ág fejlődésének érdekeiből táplálkozik. S amikor az iparművészettől ma elválaszthatatlannak tartjuk a magas színvonalú művészeti felkészültséget (ami már-már eltűnt a kapitalizmus iparművészeti gyakorlatából), egészében a szocialista realizmus alkotói módszerét, akkor tesszük ezt egyfelől azért, mert a szocialista tartalmat csak ennek az alkotói módszernek útján lehet adekvát formában kifejezni — másfelől azért, mert csak ennek a tartalmi-formai igénynek megfelelve lehetséges magának az iparművészetnek tovább fejlődése, új színvonalra emelkedése. Mindez meghatározója az iparművészettel kapcsolatos tudományos munkának is. A marxizmus—leninizmus nyíltan hirdeti pártosságát a társadalmi fejlődés haladó erői mellett, a fejlődés és haladás érdekeit kifejező eszmék mellett. Ebből az állásfoglalásból következik az, hogy a marxista—leninista tudománynak — a pártosság elvéből következően — kötelessége a történelmi igazság kutatása és feltárása. A társadalmi fejlődés igazságának, a társadalmi fejlődés törvényeinek történelemcsiszolta acélfegyverzetére az osztály nélküli társadalomért harcoló dolgozó tömegeknek van szüksége, mert az ő számukra a történelem igazsága saját igazságukkal egyenlő. Ezért az igazi objektivitás és a pártosság -— mely feloldhatatlan ellentétpár a burzsoá tudományban — szerves és elválaszthatatlan egységet képez a marxista—leninista tudományban. Éppen, mert marxizmus—leninizmus az eszmék harcában az osztályok harcának tükröződését látja, hangsúlyozza, hogy osztálytartalma van annak is, hogy milyen nézeteket és eszméket használunk fel a múltból, tartunk a magunk eszméi előzményeinek, haladó hagyományainak. Csak e pártosság elvi alapján állva lehetséges helyesen feltárni a művészet — benne az iparművészet — múltbeli útját, csak e pártosság elvi alapján állva lehet feltárni a múltnak azokat a valóban haladó értékeit, amelyek nélkülözhetetlenek a szocialista iparművészet számára. A polgári objektivizmus értékelés nélkül, megállapítólag-leírólag foglalkozik a múlttal ; ez a magatartás nálunk ittott jelen van még a puszta anyaggyűjtésre szorítkozó pozitivizmus formájában, amelyet Fogarasi elvtárs úgy határozott meg, hogy ,,a társadalmi összefüggések megkerülésének mai formája". 13 Az előremutató, haladó, a társadalmi-nemzeti fejlődés érdekeit szolgáló alkotásokat, alkotókat, életműveket a mi feladatunk megvédeni pártos értékeléssel az érdemtelen és méltatlan egyenlősítéstől. S a pártosság elvéből következő feladatunk az is, hogy megvédjük a múlt haladó alkotásait és a művészet eszközeivel a haladás mellett állást foglaló alkotóit attól a szűklátókörűségtől, amely szívesebben elemzi korukból következő korlátaikat, mint azt, hogy mi újat adtak elődeikhez képest, milyen új értékekkel gazdagították az emberiség kultúráját. Az objektíve igaznak minden eltorzítása a szocialista kultúrát szegényíti. 13 Fogarasi Béla : A társadalmi-történeti tudományok helyzete és feladatai Sztálin elvtárs új munkáinak megvilágításában. Társadalmi Szemle, 1952, január, 50. old.
