Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

dalom válságát, kiéleződő és elmélyülő ellentéteit, a polgári társadalom növekvő bomlását és zsákutcáit tükrözi. De ez a tükrözés maga sem egyoldalú és e válságok áttétele nem közvetlenül, egyenletszerűen történik és nem mindig szemmel látható, közvetlenül elemezhető. Az adott társadalom gazdasági alapjában véghezmenő küzdelmek, az abban egymásnak feszülő ellentétek a társadalom felépítményében, így a művészetben, tehát egy-egy korszak művészeti irányzatában vagy irányzataiban is nyilvánulnak. Az kétségtelen, hogy egyes művészeti stílusáramlatok kialakulását, uralomra jutását és elterjedését a társadalom fejlődése adott szakaszának viszonyai, az osztályharc alakulása, az egyes osztályok, elsősorban az uralkodó osztályok érdekének szolgálata segíti elő. De végső fokon a társadalomban egymással szemben álló erők többé-kevésbé minden művészeti irányzatban, stílusáramlatban megmutatkoznak, még akkor is, ha egyik vagy másik stílusirányzat egyik vagy másik osztály érdekeit képviseli is inkább. Szokás azt mondani, hogy a primitív expresszionizmusnak nevezett stílusirányzat azért született meg, mert a művészek szabadulni igyekeztek a szecesszió zsákutcájából és ez az út a teljes előlrőlkezdés, a primitívek művészetéhez való fordulás útján látszott lehetségesnek. Ez így nem igaz. Nem igaz, mert már az „új művészet", a szecesszió is a teljes előlrőlkezdés illúziójában ringatta magát. De éppúgy nem igaz az sem, hogy a szecesszió is gyökértelen és eleve sikertelen stílustörekvése volt néhány művésznek vagy művészcsoportnak. Ha ez így volna, mi magyarázná meg bámulatosan rövid időtigénybe vévő hódító útját Nyugat-Európától Amerikáig és Németországon át Magyar- és Oroszországig?Mimagyarázzameg jelentőségét képzőművészetben, iparművészetben, építészetben, irodalomban és színházművészetben egyaránt? Mi magyarázza meg, hogy hatása alól a kor legnagyobb, legegyénibb és legrealistább művészei sem vonhatták ki teljesen magukat? Stiláris elemei a historizálás alatt, mellett vagy benne visszafelé követhetők kialakulása útján legalábbis a század közepéig, ha nem évtizedekkel tovább. Stiláris bélyegei, eredményei pedig nem törésszerűén, szembefordulásként, hanem fokról fokra, leegyszerűsödve és szögletesedve mennek át — a primitív művészetekhez való közeledést is érintve, ami felé már a szecesszió is hajlott, sőt a szecesszió kialakulását megelőző évtizedek is — az expresszionizmusba, amely különben gyökereit tekintve, semmiképpen sem fiatalabb magánál a szecessziónál. 7. Kubikus 13 Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve II. — 0 193