Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

Az újabb kor iparművészetének talán legiránymutatóbb, legfejlődőbb ága a kerámia volt. Ahogyan évkönyvünkben is más helyen olvashatjuk, a múlt század közepének stíluszűrzavaraiból a művészi feladataira és lehetőségeire még rá nem ismerő nagyüzemi termelés által is előidézett stílusanarchiából kifelé vezető úton először a kerámia indult el az új felé. A kerámia volt az a művészeti ág •— természetesen a porcelánnal együtt —, ahol a nagyüzemi, gyári termelés is először találta meg a maga sajátos művészi kifejezési lehetőségeit és ahol először alakul ki az egyéni iparművész határozott, haladó, kísérletező szerepe. A kerámia volt az a terület, ahol először találkozik és forr össze sajátos elválaszthatatlansággal és szabatossággal az új felfedezésekre néző és azokat felhasználó tudomány (pl. kémia) és a művészet, ahol a művészet először használja fel a modern tudomány sajátos eredményeit. A textiltervezés ezekben az évtizedekben már elfelejtette, vagy alig jutott eszébe, hogy valamikor a textilművészet magasrendű művészet volt, az ötvösség lassan jóformán majdnem mindenütt elhal, régi, nagymúltú művészeti ágak sorvadnak el, vagy tengődnek hagyományaik egyre elvékonyodó külsőségeiből. A fentebb elmondottak persze régebb korok művészetében, elsősorban kerámia-művészetében sincsenek minden példa nélkül, azonban határozottan áll ez a XIX. század második felére és főként utolsó évtizedeire, külföldön is, de nálunk is. Gondoljunk csak a pécsi Zsolnay-gyárnak a magyar iparművészetben évtizedeken keresztül játszott szerepére. Arra a szerepre, amit a Zsolnay-gyár úttörő technológiai eljárásoknak alkalmazása és egyidejűleg a sajátosan magyar formanyelv kialakítása terén vállalt. A pécsi Zsolnay-gyár az, amelynél nemcsak a kiváló irányító, tervező művészegyéniségek szerepe érvényesül nálunk legelőször, de amely nálunk először szakít a hagyományossá vált kerámiai formanyelv után2. Falusi öregasszony