Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

3. Gyertyatartók zásával és keres közeledést egyfelől a népművészettel, másfelől régebbi korok művészetének ősi elemeivel. A két világháború közötti időben a pécsi gyár szerepe lassan lehanyatlik, jelentősége a magyar iparművészet terén egyre csökken. De a kerámia jelentősége iparművészetünkben nem csökken, változatlanul az élenjáró, előrehaladó vonalat képviseli. Képviseli azt a vonalat, amelyet a pécsi gyár működése alakított ki, a hagyományos, sablonos formanyelvvel való szakítást, a technológiai újításoknak a művészi kifejezés szolgálatába való állítását, a népművészethez való közeledést és a távolabbi korok kerámiaművészete ősi formakincséből való merítést. Azonban a két világháború között, amikor a fokozódó gazdasági nehézségek és a korra jellemző szemlélet következtében a gyár többé nem a művészi készítmények, hanem az ipari kerámia és a tömegáru előállítása által látta biztosítottnak további fennmaradását, a gyár szerepe az iparművészet fejlesztése és irányítása terén néhány kísérlettől eltekintve fokozatosan lehanyatlik, e szerepet az egyéni keramikus-művészek veszik át. És akkor, amikor a nagyüzemi termelés nemcsak a művészi irányítást engedi ki a kezéből, hanem még saját technikai, technológiai eredményeit, a tudomány és vele a művészet együttműködésének fontos állomásait is feladja, az egyéni keramikusművészek veszik át az irányítást ezen a területen is. Bennük egyesül a kutató' kereső technológus és a technológia eszközeit a művészi mondanivaló kifejezésére kényszerítő művész. Ők azok, akik először, hosszú évtizedek nagyüzemi terme-