Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

való kapcsolat hovatovább csak az Iparművészeti Társulattal való laza kapcsolatra korlátozódott. Ez a fejlődés a két világháború közötti időben érte el tetőpontját. Ekkor Múzeumunk egy tőle célkitűzéseiben idegen intézmény, az Országos Magyar Történeti Múzeum kötelékébe került és anyagi eszközei a minimumra csökkentek. Igen súlyos az a kép, amit a Múzeum gyűjteményei mutatnak, ha bennük valaki az utóbbi 40—50 év magyar iparművészetének emlékei után kutatna, illetőleg ha néhány évvel ezelőtt kutatni akart volna. A legnevesebb mesterek, tervezők életművét vagy semmi, vagy legfeljebb egykét, rendszerint nem is túlságosan jellemző darab képviseli. Horti Pál, Thoroczkay Wigand Ede, Thék Endre, Róth Miksa, Kozma Lajos, Jakó Géza, Tóth Gyula, hogy u Zebracsikó csak találomra említsünk neveket, nincsenek képviselve, vagy éppen hogy képviselve vannak a Múzeum gyűjteményében. Ugyanez a helyzet az üzemi alkotások esetében is. Hollóháza, Városlőd, Kislőd jóformán meg sem találhatók, de áll ez Herend és a pécsi Zsolnay-gyár újabb munkáira is. Ugyanez a helyzet a ma élő, működő egyéni iparművészek esetében is, Kaesz Gyula, Juhász László, Gorka Géza, Gádor István, Kovács Margit, Csajka István — ismét csak találomra véve a példákat —• életművét a Múzeumban levő darabok alapján, különösen a néhány év előtti helyzetet véve figyelembe, méltóan megismerni alig lehetne. Az utóbbi néhány évben a helyzet lényegesen, ha nem is döntően, javult. A Múzeum céltudatosan fejlesztette különösen újabbkori gyűjteményeit, az említett köteles-példány rendelet és más állami intézkedések folytán, de nem egy esetben lelkes adományok folytán, melyekről Évkönyvünk más helyén kívánunk megemlékezni, továbbá az Állami Vásárlóbizottság által a Múzeumnak juttatott műtárgyak útján, egyrészt igyekszünk a közelmúlt anyagában található hiányosságokat pótolni, másrészt élő iparművészetünk fejlődésével lépést tartani. Ez az igyekezetünk azonban csak akkor lehet valóban eredményes, ha nemcsak arra törekszünk, hogy egyéni iparművészetünk és vezető iparművészeti üzemeinknek alkotásai gyűjteményeinkben méltóképpen képviselve legyenek, hanem művészetük egész folyamatát tanulmányozzuk, avval tudományosan is foglalkozzunk.