Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

7. Címer. Nürnberg, XVI. sz. 8. Fonónő. Német, XVII. sz. vonalait, részben brokátot utánzó barokk csigavonalak, részben naiv, népművészeti jellegű pont- és vonalsorok töltik ki. A ruhák, köpenyek egyszerű szabása s a szinte keménypapírból kivágottnak látszó csillag, helyi betlehemes játékok emlékét keltik fel. Mindezek •— különösen a koszorút egybevetve a 2. képen látható forma teljesen egyező koszorújával — arra engednek következtetni, hogy az osztrák határhoz közel eső város, kultúra iránti érzékkel bíró polgársága számára készítette olyan faragó, aki bár látott fejlettebb német vagy osztrák formákat, de ő maga nem volt tanult rajzoló s nemigen faragott még igényesebb megrendelő számára. Nagy dekoratív képességei voltak, de eredeti tehetsége csak a népművészet egyszerű nyelvén tudott megszólalni. A 12. képen látható diófából faragott, 32,3 x 27 cm méretű formának az előzőhöz hasonló elemei : a kockás padló, a csigavonalas ruha, a hosszú, hullámos hajfürtök, a keretelő koszorú — sőt egy másik soproni (2631. számú) formánkon látható hasonló lebbenő függönyű baldachin — ellenére azonnal szembetűnik, hogy az előzővel kb. egykorú, de képzettebb, és nagyobb látókörű faragó munkája, ki nem a művész — de a rajzolgató mesterember módján ismeri a távlat s a környezetábrázolás rajzi problémáit. Ezt a faragást a barokk-lábú asztal, az angyal lábainál gomolygó felhők, a baldachin s a keretelő függöny hasonlósága : Haberlandt : Österreichische Volkskunst 87. tábláján látható alpesvidéki angyali üdvözlet-forma egyszerűbb kivitelű rokonává minősítik. Ha ez utóbbit kultúrál-