Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban

7. Faragott részlet a tabernákulum ajtajáról 156 Számunkra legértékesebb Mönch Benedek kóruspadának faragott rózsadísze. E motívum legszebb, klasszikus megfogalmazása. Biztos rajzkészséggel, nemes formaérzékkel megalkotott „virágcsendélet". Természetim virágai és levelei lírai hangulatot árasztanak (6. kép). Tabernákulumunk két ajtajának finoman faragott hullámosszélű mezőjében ismerősnek tűnik a volutába kapcsolt kiindulás, a hármas levélvégződés s a kétoldalt elhelyezett rocaille Ismeretlen mesterünk biztos keze és éles faragókése nyomában a kanyargó rózsaindák vibráló levelei szeszélyesen hajladoznak. A rokokó „megengedett", európai modorosságán túl e faragványok nem mennek (7. kép). E kedvelt motívum naiv átfogalmazását látjuk a kóruspadok néhány téglány alakú, színesen festett és tussal égetett sakktábla berakásos mezőjében (4. kép). Itt utalunk vissza előző megállapításunkra, miszerint a berakásos betétek készítője nem azonos a pad faragott oldallapjainak alkotójával. Ott a véső nyomában a biztosjárású alkotókéz hozza létre az elegáns díszítést, itt a vonalak kedves naivsággal, majd hogy népies átélésben jelentkeznek. A templomhajót betöltő tölgyfapadokra Stöcherle József is rózsákat faragott. Az ő virágai nincsenek rokonságban az eddig vizsgált ilyen díszítményekkel. A kis fonott virágkosarak jellegzetes motívumai még e padoknak, majdnem mindegyiken szerepelnek három változatban is. Ezek fölé hajlik a gyűrűbe foglalt három rózsaág (8. kép), mely egyszerűbb gondolkozásmód tükrözője. A padok egészébe jól illik,, friss részlet a sok ellentétes irányba tekeredő rovátkolt voluta, gyöngysoros akantuszlevél s a kissé merevrajzú tajtékos és taréjos rocaille-ok között.