Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban
Ez a rövid stíluselemzés nemcsak arra adott lehetőséget, hogy a tabernákulum egyik fő motívumát összevessük kortársaival, hanem arra is, hogy ne az eddig név szerint ismert minorita asztalosokban keressük a tabernákulum készítőjét. A tabernákulum részletelemeiben, illetve ezek egybefűzésében egy eddig még figyelemre nem méltatott templomi berendezési tárgyhoz — két egyforma, nagyméretű képkerethez — áll közel (9. kép). Ezek Szent Zsófiát és Szent Borbálát ábrázoló festményeket kereteznek a középső mellékoltárokon, melyek a História Domus bejegyzése szerint 1775-ben 19 , illetve 1777-ben 20 készülnek el. Három, ugyanitt elhelyezett faragott, aranyozott gyertyatartóval, melyeket a képkeret mesterének tulajdonítunk —• ezek az egri minorita templomban egységes csoportot képeznek. A predellán elhelyezett képkeret tulajdonképpen az oltároromzat megismétlése. Mint utóbbi gyakori forma, építészeti eredetét a templomhomlokzatokon való általános alkalmazása igazolja. (Talán nem véletlen, hogy ugyanezt találjuk az egri Minorita templom homlokzatán is : a főpárkány fölötti magas attikán látható a két felhajtással csúcsban végződő oromzat, amely — mint mondottuk —• megismétlődik a középső mellékoltárok oromzataként, sőt leszáll az oltárra képkeret formájában.) Mivel sem a tabernákulum, sem pedig a képkeret keletkezésére vonatkozólag adatokkal nem rendelkezünk, beható művészettörténeti vizsgálat alá vesszük ezeket az alkotásokat. E két műtárgy összhatásában megnyilvánuló különbözőség más és más rendeltetésükből adódik. Továbbá abból, hogy míg a tabernákulum faragványai érvényrejuttatják a tölgyfa anyagszerűségét, nyers színét, a képkeretet vékony alapozó réteg vonja be, s e faragványok aranytól csillogóan jelennek meg. Mint minden barokk plasztika, úgy e műtárgyak kompozíciója is festői. A volutás keretelő díszek a dinamizmus és festőiség hatását fokozzák, de ugyanakkor szerkezeti szerepet is töltenek be. A képkeret volutája messzire terpeszkedve, egyenletes menetben csavarodik a menedékesen ráereszkedő, homorú tagok alá. Legfelső, harmadik szakasza csipkébe foszlik. A tabernákulum volutája 19 Szmrecsányi id. m. 229. o. Pastorales et Statuta. „Anno 1775. Erecta est ara lateralis . . . infra quam S. Sophia locata . . ." 20 Ugyanott : „Anno 1777. Accessit item ara ... ad dextrum latus . . . infra quam S. Barbara est locata . . ." 8. Faragott részlet az egri Minorita templom egyik hajó-padjáról. Kresz I. felvétele
