Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

kutatva megállapíthatjuk, hogy a rádzsput művészet döntőbb hatást gyakorolt a mogul iskolára, mint ez reá. Hiszen láttuk, hogy a mogul festészet éppen azzal szakadt ki a perzsa gyökerekből és vált valóban indiaivá, mert indus, sőt hindu festők indiai látásmódot, hagyományokat és stílusokat oltottak belé. A szakadatlan kölcsönhatás eredményezte azt, amiről már kezdetben szóltunk, t. i. hogy sokszor nehéz különválasztaríi a mogul festészet műveit a rádzsput művektől. Kumáraszvámi a rádzsput festészet sajátos jellegét mindenekelőtt abban látta, hogy míg a mogul festészet mindvégig miniatúra jellegű maradt és műveit csak az adott méretekben lehet elképzelni, addig a rádzsput festészet a régebbi nagyméretű falfestmények művészetéből sarjadt ki; ha méretre miníatúrák hatását teszik is, kompozíciójukban, ábrázolásmódjukban, stílusukban voltaképpen nagy felületre elgondolt alkotások. Ha egy-egy jellegzetes rádzsput festményt képzeletben falképpé, terjedelmes freskóvá nagyítunk fel, a mű akkor is megállja helyét, sőt még talán szembeszökőbben nyilvánítja értékeit. Ettől az egyesek szerint vitatható szemponttól eltekintve, abban láthatjuk a rádzsput művészet fő jellemvonását, hogy közelebb áll a népi, ősgyökerű művészethez, mint a merőben udvari mogul festészet.'A rádzsput festők is fejedelmeknek, gazdag előkelőknek dolgoztak, de a hindu uralkodók sokkal közelebb álltak gondolkodásukban, életformájukban, szemléletükben az alattvalóikhoz, a népükhöz, mint az idegen eredetű és perzsa kultúrájú mogul császárok India népeihez. Bár, főleg mogul hatásra, a rádzsput iskola is foglalkozott arcképfestéssel, igazán jellemző, típusos művei szinte kizárólag a hinduizmus vallási vagy hősi regekincséből merítik tárgyukat. Ez az egész hinduságnak közös tulajdona, mindnyájukban mélyen gyökerező hagyománya, mindennapi életükkel szorosan egybefonódó élménye volt, s itt inkább elmosódott a határ a nép és a kiváltságosak között. A rádzsput festők az említett témákon kívül szívesen választották tárgyul az élet jólismert jeleneteit, pl. a ház tetőerkélyén üldögélő, vagy hangszereken játszó asszonyokat, a viharos éjszaka leple alatt kedveséhez siető nőt stb. De vallásos vagy regei tárgyú képeiken is a mindennapi élet környezetét, a meghitt dolgokat ábrázolták: legkedveltebb témájuk Krisna személye és legendája, s ennek keretéül mindig az erdő, a rét, a vízpart, vagy a falu ismert hangulatú tájai szolgálnak, az alakok pedig falusi emberek és asszonyok, pásztorok és pásztorleányok, a békés tehenek csoportjaival. Mindez ugyanúgy szólt a legegyszerűbb hindu paraszthoz, mint a rádzsput. előkelőséghez. Műveikben keresetlen őszinteség, közvetlenség, az érzés emberi melegsége árad el, s ha ez olykor a naivitás határán jár is, nem veszít vonzó hatásából, sőt ez sajátos bájt ad a festményeknek. A rádzsput festészetnek volt egy külön ágazata, az ú. n. Rágmála ábrázolások. Az ősrégi hagyományokon alapuló hindu zene bizonyos műfajokon, helyesebben hangnemeken épül fel. Ezek neve rága, alváltozataik pedig a ráginík, mintegy a rága „feleségei". A zenének, a hindu felfogás szerint, mindig összhangban kell lennie a természet ritmusával. Ez egészen más hajnalban, mint délben, este vagy éjszaka, más tavasszal, mint télen vagy nyáron, s így minden év- és napszaknak megvan a maga rágája, mely gyökeresen egyezik hangulatával, életritmusával. Igazi hindu zenész nem is hajlandó a rágákat máskor, mint a mindegyiknek megfelelő év- vagy napszakban eljátszani. A rádzsput festészet egyik eredeti vonása, hogy a különféle rágákat és ráginíket vizuálisan, képekben igyekezett kifejezni.