Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

Jelenetek, alakok, tájak, más- és másféle megvilágításban, megfelelően hangsúlyozott színezéssel próbálják érzékeltetni ugyanazt az élményt, amit az illető rága közvetít a hallgatónak. A zene szintén népi közkincs Indiában, s így a Rágmála („Rágák koszorúja") sorozatok darabjaira is sokak érzése visszhangzik.

10 A rádzsput festészet abban is különbözik a mogultól, hogy sokkal nagyobb területen volt otthonos. A mogul iskola művei a birodalom néhány fontos városi központjában, Delhiben, Ágrában, Adzsmirban és Lahorban jöttek létre, s innen terjedtek el. A rádzsput festészet otthont talált minden egyes rádzsput fejedelem székhelyén, s ilyen sok volt, nemcsak magában Rádzsputánában, hanem a Himalaja délnyugati hegy sorai közt is. Eredetének helye szerint a rádzsput festészetet két főcsoportra szokás osztani: a rádzsasztháni iskolához sorolják azokat a műveket, amelyek Ptádzsaszthán (Rádzsputána) szorosanvett területén, főleg Dzsajpurban készültek; a pahári (hegyvidéki) iskolához pedig azokat, amelyek a Himalaja délnyugati vonulatának hegyes-dombos vidékéről, az ottani kisebb fejedelemségekből származnak. A pahári csoportot ismét két részre osztják, ezek a dzsammui és a Kángra-völgyi iskolák, de valójában ezeken kívül még néhány pahári stílus ismeretes (Bászóhli, Csamba, Kulu, Garhvál). Ezeket egymástól a téma, a kompozíció, az ábrázolás bizonyos jellegzetességei különböztetik meg; az ilyen elemek azonban nem mindig szembeszökők. Gyakran igen nehéz, vagy lehetetlen a pontos meghatározás. Fokozza a meghatározás nehézségét az, hogy a mogul festészet művei közt igen gyakran fordulnak elő olyan, nyilván hindu művész kezétől származó képek, amelyek a rádzsput iskolák egyes jellegzetességeit mutatják. Bizonyára a mogul rendelők kívánták így, hogy ilyen sajátos stílusú képeket is sorolhassanak gyűjteményükbe. A rádzsput iskola teljes kifejlődése, mondottuk, egybeesett a mogul festészetével, de nem hanyatlott vissza; a XVIII. században érte el tetőfokát és még a XIX. század első felében is figyelemreméltó műveket hozott létre. A rádzsput fejedelemségek hűbéresekként szolgálták a Mogul birodalmat, de túlélték ennek hatalmát és bukásával még csak erősödtek. A rádzsput festészet a XVIII. században új témákat és modorokat vezetett be. Különösen az éjszakai hangulatokat kedvelte, s az ilyen képeken a fáklyavagy tűzfénnyel megvilágított alakok világos színekben jelennek meg a sötét tájkép hátterén. Ekkor, fokozódó nyugati hatásra, gyakorta már a vetett árnyékot is feltüntetik. A maga igazi korszakában sem a rádzsput, sem a mogul festők nem alkalmaztak árnyékot, s e tekintetben egyeznek a kínai, japáni és perzsa festészettel. Mindig megmaradtak inkább a síkművészet mellett, és a XVIII. század előtt sohasem igyekeztek mély távlatokat éreztetni vagy célzatosan naturális hatásokat kelteni. A formákon belül azonban, például az arcokon, karokon, a testen, alkalmaztak némi könnyű árnyékolást, hogy a plaszticitást kiemeljék. A rádzsput festészetnek és a vele rokon más északindiai iskolák tevékenységének a brit hódítás vetett véget. Az élet átalakult; a közepes, sőt sokszor egészen hitvány európai festmények, metszetek, majd olajnyomatok elterjedése, a kereslet csökkenése, a hivatalos támogatás hiánya majd10 Rága-ábrázolások és általában számos rádzsput, mogul stb. festmény reprodukciót 1. Leigh Aston: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1950. \