Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

évtizedében senki sem foglalkozott nálunk komolyan a Távol-Kelet művészetének történelmével.

1 Szemere Attila Japánból hozott műtárgyai — különösen a tekintélyes fésűgyűjtemény —• nagy vonzóerőt gyakoroltak az Iparművészeti Múzeum látogatóira, és a múzeum finom ízlésű igazgatója, Radisics Jenő kitűnően vásárolt itt-ott egy-egy kínai vagy japáni porcelánt. Az 1900-as párizsi világkiállításról hozzánk került Araki Kampó pompás pávaképe és Iida Shinkichi hímzett ellenzője is. De mindezek elszigetelt darabok voltak, amik nem nyújthattak szerves képet a Távol-Kelet művészeti életének folytonosságáról. Arról nem is akarok most szólni, ami részben az Iparművészeti, részben a Néprajzi Múzeum raktári anyagából csak újabban került elő. Egy művészeti ágat tartottak akkor nálunk a távol napkeleti géniusz igazi képviselőjének: a japáni fametszetet, amihez az általa mélyen befolyásolt, de akkor már le is szerepelt szecesszió kinyitotta volt a szemeket. Ezért hát elsősorban japáni fametszetek megszerzését várták Vay Pétertől. Ö azonban ott a forrásnál mondhatni első pillantásra tisztába jött a dolgok lényegével. Ki merem ezt mondani bátran, anélkül, hogy vele lettem volna, mikor Kínában és Japánban első benyomásait szerezte, mert páratlanul intuitív embernek ismertem. Nem törődött hát az itthoni szempontokkal. Az sem zavarta, hogy a rendelkezésére álló összeg kevés ahhoz, hogy kimagasló műkincseket vásároljon. Olyan műtárgyakat akart hazahozni, amik a Távol-Kelet művészi felfogásának alapelveit példázzák. Gyűjteményével hazatérve, több előadást tartott. Leginkább ezekből az előadásokból született ,,Kelet művészete és műízlése" című könyve (Franklin Társulat), egy sok téves adatot, de annál több megérzést, sőt megértést is tartalmazó mű. Vay Péter nem volt tudós és sohasem igényelte ,hogy annak tartsák.

2 Nem vette magának a fáradságot a részletkutatáshoz. Szóban és írásban mindig azt juttatta kifejezésre, hogy mindenekfelett a művészeti alkotások szelleme érdekli. Könyve ilyenformán legkevésbé sem lett tankönyv, de annál inkább propagandaírás a Távol-Kelet művészete érdekében. Ösztönző hatása érvényesült is. 1907 végén mutatott be neki Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum igazgatója azzal, hogy én vagyok a kiszemelt segéderő a Távol-Keletről hozott gyűjtemény rendezéséhez. (Ezzel dőlt el a sorsom; a kínai és japáni formavilágtól nem tudtam, de nem is akartam többé elszakadni.) Hogy Vay Péter szavaival éljek, csak „brutto munkát" végeztem mellette. 1 Zichy Ágost esszéje: Tanulmány a japáni művészetről (Építészet, szobrászat, festészet. Budapest, 1897) — teljesen izolált mű maradt, jóllehet a Magyar Tudo^mányos Akadémia adta ki. 2 Vay Péter szül. Dánoscn, 1864. szeptember 26-án. Kezdetben diplomáciai pályán működött; később pappá lett. Egyházi pályafutása fényesen indult, pápai protonotariánus és házi prelátus, San Martino-i apát, majd Scopo-Dalmatico címzetes püspöke lett. Életét azonban, valószínűleg liberális magatartása miatt, nagy visszavonultságban fejezte be Rómában, majd Firenzében, és végül Assisiben. Itt halt meg 1948-ban. A római egyház szolgálatában is diplomáciai, de főképpen missziós megbízatással nagy utakat tett minden világrészben. Ezeknek folyamán huzamosan tartózkodott több ízben Kínában. Japánban és máshol is a Távol-Keleten. Fő művei: Kelet császárai és császárságai; Kelet művészete és műízlése; A keleti féltekén. (Mind a három könyv a Franklin kiadásában.)