Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Schubert Márta: Későantik textilművészet
A korábbi, színnel még nem dolgozó görög vázafestészet ornamentikája nyomán születtek a fentebb felsorolt (22. old.) görögös textilek, amelyek a múzeum gyűjteményében vannak. Az egyszínű, bíborgyapjúval szőtt, kevés belső rajzzal tagolt, ízes természetábrázolású szőlőleveles sáv világosan elárulja, hogy az egyiptomi hagyományokban benne élő, de a görög alkotói módszert ismerő és értő művész alkotása. (8. kép.) Szemmelláthatóan sokkal erősebb az egyiptomi tradíciók ereje a másik, bíborral és nyersszínű lennel szőtt, ugyancsak szőlőleveles sávnál. Az előző darab mozgalmasságának és sajátos térbeliségének helyére itt monotonabb ritmus és lapos, sík ábrázolás lép (9. kép). A vázaképekkel sok közös vonást mutató, bíborszínű gyapjúval szőtt tematikus-figurális hellenisztikus darabok közül, amelyeket publikációkból ismerünk, a múzem gyűjteményében egy sincsen. Feltételezhető, hogy a IV—VI. század textiljei halványuló visszfényei csupán hosszú évszázadok fenn nem maradt egyiptomi textilművészeti alkotásainak. Kevés kivételtől eltekintve, korábbi eredményeik hanyatlásának félreérthetetlen jeleit is mutatják már. Ilyen jel pl. az ellentétek egységére épített klasszikus ornamenseknek immár meg neriiy értett, sokszor torz vagy csökevényes ábrázolása. A részletmotívumok azonban még tartják a rokonságot előképeikkel, s némelyikük a François — vagy Dionysosváza nőalakjainak ruhamintáit idézi emlékezetünkbe. Csökevényes keretornamentika, és ugyanakkor már a bizánci szövetek félreérthetetlen hatása jellemzi a keresztecskékkel mintázott ruharátétet (6. kép). Bizonyos, hogy a bizánci és Bizáncon keresztül jövő keleti és iráni selyemszövetek versenye is erősen hozzájárult ahhoz a hanyatlási folyamathoz, amelyet az egyiptomi tűszövések utolsó csoportjánál tapasztalhatunk. 38 De ennek a hanyatlásnak alapvető oka a kor konkrét viszonyaiban gyökerezik. A bomló rabszolgatársadalom válságát mélyrehatóan tükrözi az antik világnézet és vallás válsága, ami világosan kifejezésre jut a kor egész szellemi tevékenységében, művészetében, textilművészetében is. Láttuk az eddigiekben, hogy a hellenisztikus-későantik Egyiptomban futottak össze azok a történeti szálak, amelyek a hagyományok itteni összetalálkozását és új társadalmi alapon való továbbélésüket indokolják. Ezeknek a történetileg kialakult formáknak kereteibe öltözik először az új ideológia, a bomló rabszolgatársadalom talán utolsó eszmei terméke, a kereszténység is. Engels rámutat arra, hogy a kereszténység hosszú előzmények után, sok régi elem felszívásával alakult a kor viszonyainak megfelelő, azokat tükröző vallássá. S9 Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a berlini múzeum egy igen jelentős és érdekes szövete. Ennek a szövetnek fő motívuma az ,,Anch" vagy Nílus-kulcs, az egyiptomi kultuszban az „örök élet", a sírontúii élet többezeréves jelképe és hieroglifjeié. (10. kép.) Mint amu38 V. ö. pl. Strzygowsky: Seidenstoffe aus Aegypten, Jahrbuch der Königl. Preuss. Kunstsammlungen, XXIV. Beiheft, Hirth; Chinesische Studien, Herrmann: Die alten Seidenstrassen..., Sir Aurel Stein művei: Serindia, Innermost Asia és The ruins of desert Cathay, Pf ister: textiles de Palmyre, Andrews: Ancient Chinese figurated silks stb. (Burl, Mag. oct. 1920), Trever: Excavations in Northern-Mongolia stb. 39-42 m. A. Maskin, i. m. 391—403.
