Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Dömötör László: Ötvöstárgyak restaurálási elvei és problémái

vastagabb anyagból kell készíteni, úgy, hogy az a belső oldalon, a szintkülönbség következtében lépcsősen elváljon. A helyreállítás érzékeltetését, bizonyos esetekben a karctűvel való körülhatárolással és a terület besatírozásával, vagy esetleg „Pótlás"szó beírásával is meg lehet oldani. A kiegészítésnek ezek az elvei általában csak kisebb hiányokra vonatkoznak, és ezek sem mereven kezelendő szabályok, hanem minden esetben értelemszerűen alkalmazandók. A nagy hiányok helyreállítása esetében lényegében ugyanezek az elvek az irányadók, de előfordulhat olyan eset, amikor a nagymérvű kiegészítés helyett, helyesebb az eredeti roncsot formailag helyreállítani, pótlás nélkül hagyva, és annak alapján anyagával és díszítésével teljesen megegyező rekonstrukciót készíteni, a másolat tényének megjelölésével. Múzeumunknál bevezetett általános szokás szerint egyes tárgyak konzerválásának és restaurálásának mikéntje mindig az illetékes restaurátor és művészettörténész közös megbeszélése alapján történik. A problematikusabb darabok vagy nagyobb kiegészítések esetében pedig a külső és belső restaurátorok és művészettörténészekből alakult bizottság döntése alapján. ötvöstárgy restaurálásánál elengedhetetlen a tárgy állandó fényképezése. Le kell fényképezni a tárgyat úgy, ahogy a restaurátor kézbe vette, tisztítás után, és minden jelentősebb munkafázis, illetve alakváltozás közben, minél sűrűbben; végül kész állapotban. Ezeket a felvételeket csatolni kell a tárgy restaurálási kartonjához, mely az egész menetet a legapróbb részletekig tartalmazza. A legegyszerűbb restaurálásnál is legalább 3—10 db kép kell, hogy a szükséges munkafázisokat rögzítse. Azonban nem ritkaság a 20—30 db felvételt, sőt ennél lényegesen többet is igénylő tárgy. A legtöbb restaurátor nem tartja fontosnak a tárgy állandó fényképezését, azonban munka közben bebizonyult, hogy ez helytelen. Ugyanis a leírás és a csekély számú kép nem elég ahhoz, hogy kellőleg tükrözze a tárgyon végrehajtott restaurálást. A műtárgy restaurálása közben annak változásai és a végrehajtott munkafázisok, módszerek megörökítése igen fontos azért, hogy a restaurátor munkájának szükségszerűsége, annak helyessége, illetve a hozzá nem értése bizonyítható legyen. * * * A továbbiakban tárgyalt műtárgyak a háború pusztításai következtében súlyos sérüléseket szenvedtek: Bilikom, fedeles, ezüst, részben aranyozott, domborított és poncolt díszítéssel, három gömblábon áll, felette és fedelének szélén poncolt alapon páros akantuszlevelektől közrefogott kagylók sora. Fedelén gomb. Fenekén augsburgi hitele_sítő bélyeg és F (szívben) mesterjegy. Augsburg, 170ö k. Fesenmeyer. Ld. Rosenberg Nr. 3777. Aránylag kisebb sérüléseket szenvedett. A horpadás vonalai tompák, gyűrődése minimális. Ezért e tárgyat elegendő volt tüzesités nélkül, csupán faszerszámok alkalmazásával helyreállítani. Így a felület eredeti állapotában maradt meg. Bílikom, fedeles, részben aranyozott, ezüst. Domborított és vésett díszítéssel. Három gömblábon nyugszik. Testén három ovális kartusban német vers. Közben akantuszleveles dísz. Fenekén augsburgi hitelesítő bélyeg és F (szívben) mesterjegy. Augsburg, 1700 k. Fesenmeyer. Ld. Rosenberg 3777 Nr. Súlyosan sérült test. A horpadás vonalai élesek, a lemez helyenként elszakadt, és egymásra gyűrődött. Ennek következtében az anyag helyenként megnyúlt, illetőleg tömörödött. Itt már tüzesítést kellett alkalmazni, és faszerszámokon kívül acéleszközöket is. A tüzesités következtében a felület bemattult, aranyozása tönkrement. Újra kellett aranyozni. Mátyás-kulacs, ezüst, részben aranyozva. Kalapálással formázott domborított, Öntött és cizellált díszítésekkel. Tagozott talpa nyolckaréjos, talpsávja áttört, és halhólyagos díszű. A talp felső és a szárba átmenő része halhólyagos és gerezdes. A szár felső részén félkörmetszetű övgyűrűből lefelé álló hat levél nyúlik ki, kúpos gallért alkotva. A test kerek, lapos, tagozott, a korongalak két oldalán sugarasan három sorban kiemelkedő, öntött, maszkos dísszel Övezett medaillonban, mindkét oldalon később

; zománcozott címeres lap; C. NICO. EZTERHAZI, REG. HUN, PIA TINUS. FQUESAURFIO VELLERIS 1642. A címer zománca több helyen kipattogzott. A hólyagokat pártadísz övezi, a test szélét áttört, öntött levéldísz szegi, a gerincén faágas tagozaton hajlott got stílusú levelek sorakoznak, és négy szíjtartó kengyel emelkedik