Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola

nál pedig az ovális fejforma általánosítására, Harunobunál, vagy Kiyomitsunál a kezek és lábak túlságos kicsinyre való ábrázolására. Vagy gondoljunk Harunobu női arcainak szinte egyhangúan mindig túlbájos arcaira. Ezekkel szemben Kiyonaga normális, arányos testű szépségideált alakított ki, bár a 90-es években alakjai természetellenesen megnyúlnak. Működése első korszakában határozott realizmus lép fel Kiyonaga művészetében, amely a japán fametszetművészetbe új fordulatot hoz. Űj Kiyonaga művészetében az is, hogy a természetesen felfogott és ábrázolt alakok egy létező térben vannak elhelyezve és így képszerűbbnek látszanak. Az addig egy színtónus, vagy még korábban a fehérre hagyott háttér helyett nála most egy állandó, tényleges háttér (tájkép, belső terem stb.) szerepel. Az előtte működő mestereknél az esetleg itt-ott alkalmazott háttér egyes esetekben fordult elő, és nem volt tudatos. Kiyonagánál ez a háttér alkalmazása a metszeteknek szerves része lett és így Kiyonagát kell a metszetekben tekinteni az első japán tájképábrázolónak. Kiyonagánál a metszeteknek ilyen képszerű felfogásával egy új kompozíciós stílus alakult ki. A régi fametsző mesterek eddig csak a részek kiegyensúlyozottságára törekedtek, különösen áll ez a színezésre. Kiyonaga már nem hanyagolja el a részleteket sem. Kiyonaga művészetében a 80-as években visszaesés következik be. Alakjai megnyúlnak, túl előkelővé válnak, az arcok is túlságosan oválisak. Azonban e korban is megőrzött néhány kvalitást, különösen a színezésben. A fekete és fehér színeket senki nem alkalmazta oly művészien mint ő. Élete vége felé ismét iskolája felé fordul, és Shunshö val versenyez a színházi képek készítésében. A 90-es években visszavonul, és megelégszik az iskola vezetésének a szerepével. Kortársa és iskolájának tagja Torii Kiyotsune, akinél azonban nagyon erős Harunobu hatás figyelhető meg. A negyedik generációhoz tartozik Kiyonaga kortársa, Torii Kiyomasa. Az ötödik generáció Az ötödik generációt Kiyonaga tanítványai teszik ki, akik közül az egy Kiyomine 1. Kiyomitsu H-t kivéve egyik sem éri el a nagy Torii mesterek művészetét. Kiyonaga működésének utolsó szakaszában fellépő nagy mesterek: Eishi, Sharaku Utamaro, Toyokuni, Hokusai és Hiroshige mellett ezek a kis mesterek eltörpülnek, és művészetük semmi eredetit és semmi újat nem nyújt. Kiyonaga tanítványai közül legalább névleg fel lehet említeni Kiyokatsu, Kiyotsugu, Kiyohisa, Kiyosada, Kiyohiro, Kiyoyuki I., Kiyotoki nevét. Torii Kiyomine I. Kiyomitsu IL, a család és az iskola feje, Kiyonaga érdekében a Torii-iskola vezetéséről lemondott Kamejironek vérszerinti, Kiyonagának pedig fogadott fia volt. Nagyatyja Kiyomitsu I. volt. 1787ben született, és 81 éves korában 1868-ban halt meg. Nagyon korán, már 8 éves korában tanult festeni Kiyonagánál. Kezdetben a Kiyomine nevet viselte, később, Kiyonaga halála után felvette a Kiyomitsu II. nevet. Az utolsó jelentős Torii volt. Művészetét Kiyonaga művészetén kívül erősen befolyásolta Utamaro is. Egyike az utolsó nagy koloristáknak. Működésének ideje főleg a. 19. század harmadik és negyedik évtizedére esik, amikor a hanyatlás jelei erősen mutatkoznak a japán fametszetművészetben. Ebben az időben Kiyomine szívesen fordul vissza múltba és számos másolatot készít Kiyonobu I. és Kyomitsu I. metszeteiről. Hosszú ideig