Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola

színnek kékre való nyomásával. Van zöld színe kék és sárga színekből készítve, továbbá zöld színe szürkéből és sárgából összeállítva. Viszont nem használja a narancssárga színt (sárgából és pirosból összeállítva), amit pedig a korabeli mesterek nagy előszeretettel alkalmaznak. Női alakjainak a megrajzolásánál Masanobu-hatás figyelhető meg, ezzel szemben a színészek ábrázolásánál atyja nyomdokain halad. A kompozíciókban nagy ügyességet mutat fel. Különösen áll ez a triptikon-képeire. Minden lap magában is egy lezárt kép, és a három kép is egy egységes kompozíciót mutat. A háromszínű metszeteknél Kiyomitsu művészete erősen visszaesik. Ezeket a metszeteket főleg 1755—65 között készítette, amikor a legtöbbet dolgozott, és erősen látszik, hogy sem ideje, sem türelme nem volt a képek pontosabb kidolgozására. Amikor Harunobu lett a felkapott művész és a kereslet is csökkent a Kiyomitsu-képek irányában, Kiyomitsu többet törődött képeinek a kidolgozásával, és így a négy színnyoma tű képei sikerültebbek a háromszínnyomatúaknái. Kiyomitsu művészetének egyik karakterisztikus jellegzetessége a női akt ábrázolása fametszetes lapokon. Ez a téma eddig nem szerepelt lapokon és csak a shungwa-könyvekben rajzoltak a mesterek ruhátlan nőket és utána is csak nagyon ritkán szerepel metszeteken a női akt ábrázolás. A harmadik generációhoz tartozó kisebb mesterek közül legfeljebb Torii Kiyosatot kell felemlíteni, aki Kiyomitsu I. tanítványa volt. Főleg színészportrékat készített, erősen Kiyomitsu stílusában. A negyedik generáció és Kiyonaga A fametszetművészet területén a Torii második és harmadik generáció idején új erők és hatalmas egyéniségek léptek fel, mint Masanobu, Harunobu, Shigemasa és Shunshö. Ezekkel a nagy mesterekkel szemben a Torii iskola lassanként háttérbe szorult és elhalványodott. Sőt van majdnem egy évtized, közvetlen Kiyonaga fellépte előtt, amikor alig működött. Kiyonaga felléptével azonban a háttérbe szorult Torii-iskola ismét az élre nyomul, és a japán fametszetművészetet a legmagasabb művészi fokra emeli. Kiyonaga egész fiatalon kerül Kiyomitsu műhelyébe, és a yedoi színházak részére metszeteket. Kiyomitsu halála után fia, Kamejiro lett a Torii-iskola feje, de a színházak nyomására Kamejiro visszavonult, és Kiyonaga örökölte a Torii büszke nevet. Ö a Torii IV. A hetvenes években művészete részben Harunobu, részben Shigemasa hatása alatt áll. Harunobu halála után Köryüsai rövidesen visszavonul a művészettől, Shunshö és Toyoharu, e kornak másik két nagy fametsző mestere szintén visszavonulnak, és a festészetre térnek át. Mint kiemelkedő művész Kiyonaga egyedül marad, és korának legfelkapottabb mestere lesz. A nyugati kritikusok, de a japánok is a legzseniálisabb fametsző mesternek tartják. Újításait és művészi meglátásait nemcsak az iskolájához tartozó mesterek, hanem az összes korabeli és utána következő mesterek is átvették. Kiyonaga művészetének legnagyobb értéke ösztönszerű törekvése a realizmus felé. Elsősorban felszabadítja magát a konvencionális formáktól, az emberi testnek önkényes kezelésétől. Az emberi testnek ez az önkényes kezelése mindig megvolt a korábbi mestereknél. Gondoljunk csak Moronobu kerekded, a testhez viszonyítva aránylagosan nagy fejeire, Kiyonobu\