Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola

hamarosan túlhaladta az egymilliót és a XVII. század első felében már másfél-kétmillió közöttire emelkedett (L. Volker: Ukiyoe Quartet, 1941). Megközelítő adatok szerint a kötelező felvonulást végző dajmjók kíséretének Yedoban tartózkodó átlagos létszáma 3—500,000 főre tehető. Ez a rendkívüli nagy létszámú és nem állandó tartózkodási jelleggel időző tömeg jövedelmének legnagyobb részét itt költötte el Yedoban. Ez a hatalmas és rendszeresen megújuló idegenforgalom hihetetlen gazdasági vérkeringést idézett elő Yedoban, amivel együtt járt az iparnak, az iparművészetnek és a művészeteknek hatalmas felvirágzása. Hasonló méretekben fejlődött ki Yedo szórakoztató ipara, a színházak, a cirkuszok, teaházak intézményei. Ezzel a nagy idegenforgalommal függ össze a Yoshiwara kiterebélyesedése, amely a XVII. században már egy külön városrészt foglalt le magának, 16—24 utcával, az oiranok ezreivel. Ez a nagy idegenforgalom termelte ki a teaházak ezreit, a magasabb szellemi fokon szórakoztató gésák intézményeit, amelyek a családjuktól távollevő szamurájoknak és a hűbéri személyzetnek tipikusan japáni szórakoztató formáivá váltak. Ez a hatalmas idegenforgalom Yedoban, amelyhez hozzájárult a shoguni udvartartás, mely széleskörű adminisztációjávai, rendőrségével többszörösen felülmúlta a Kyotoban székelő császári udvartartást, továbbá a vidéken tartózkodó hűbérurak Yedoban túszként tartott családjainak az udvartartása hihetetlen nagyszámú embernek adott megélhetést a shogunátus fővárosában. A hatalmas forgalmat szolgálta közel 200 000 kézműves (iparos és iparművész). Körülbelül 400 000 ember élt Yedoban csak a kereskedelemből és a szórakoztató iparból. Ezek a körülmények Yedoban a városi polgárság gyors kialakulását eredményezték. Azok a szigorú kormányzati intézkedések, amelyeket a köznép, a heimin elnyomására hoztak, nem bírták megakadályozni a városi polgárság előretörését. Hiába voltak szigorú intézkedések, hogy a köznép nem járhatott selyemruhában, nem építhetett emeletes házat, hiába kobozták el számtalan esetben egyes hirtelen meggazdagodott kereskedő vagyonát, a városi polgárság, a kézművesek és kereskedők osztályának egyre fokozódó anyagi gyarapodását megállítani nem lehetett. A Tokugawáfk háborúmentes korszaka, a biztos és szilárd piac biztosította ennek az új osztálynak anyagi felemelkedését. A felemelkedéssel együtt járt az igények emelkedése is, az uralkodóosztály kulturális igényeinek átvétele is. És tekintettel arra, hogy Yedo kialakulásától kezdve magán viselte egy szórakoztató, mozgalmas, könnyedén élő város arculatát, ez a jellegzetesség rányomta bélyegét a kialakuló yedoi polgárságra is. Ennek a városi polgárságnak az előretörését látjuk visszatükröződni a XVI í. század folyamán váratlanul kivirágzó illusztrált könyvek elterjedésében. Az uralkodó osztály igényeit szolgáló tudomány, művészet, irodalom megismerésének a vágya, szerényebb keretek közötti megszerzése, ez minden feltörekvő osztály legelső igyekezete. A tisztán a feudális uralkodói osztály igényeit kiszolgáló Kano és Tosa festőiskolák mellett ennek az új feltörekvő osztálynak, a városi polgárságnak életét és vágyait híven tükröző új festészeti iskola tűnik fel a japán művészettörténelemben a XVII. század első felében: az ukiyoe iskola. Az új iskola, mint a neve is mutatja ukiyo-e = a mozgalmas világ vagy más értelmezésben a múlandó világ festészete) ennek az új típusú yedói életnek a kifejezője. Művelői szinte kizárólag ebből az osztályból, a városi polgárságból kerülnek ki, és elsősorban ehhez az osztályhoz szólnak.