Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola
Hogy az ukiyo-e iskola témaköre, vagyis a mindennapi életnek, a nép életének ábrázolása már felfedezhető a 15. századtól a 16. századig egyes Tosa mestereknél, mint pl. Tosa Mitsunobunál (1434—1525), Mitsushigénél (Î1603), vagy Mitsunorinál (11653) és más kisebb Tosa mesternél, ez a körülmény arra utal, hogy a fenti Tosa mesterek működése alatt éppen erjedési folyamat volt a feudális családoknál. A legtöbbször nagyon alacsony helyről felkerült (rendszerint katonai érdemek vagy szerencsés helyezkedés folytán) új feudális urak lelkivilágához közelebb álltak a népiesebb témák, mint a tisztán kínai tradíciókból élő Kano; vagy az évszázados hagyományokból élő Tosa-témák. A második generáció azonban ezeknél az új feudális uraknál már elvesztette a kontaktust származási helyével, felvette a régi uralkodó osztály hagyományos műveltségét, és a Tosa-iskola, mint az uralkodó osztály művészeti kiszolgálója visszakanyarodott a régi témákhoz. Így Mitsunobu, Mitsushige, Mitsunori stb. nem gyengíthetik Iwasa Matahei szerepét, aki tudatosan szakít a Kano- és Tosa-iskolák stílusával és témáival, és ha ezeknek technikáját át is veszi, festményeit új tartalommal tölti meg és útnak indít egy olyan irányzatot, amely korához szól és annak életét tükrözi. így Mataheinek igen nagy szerepe van a japán fametszet nagy kivirágzásában. Ö a kiinduló pont. A fametszetes könyvkiadás fellendülése Az Ashikaga-korszakban az uralkodó osztály legkedveltebb szórakozásai közé tartozott a monogatarik olvasása és gyűjtése. A XIII. századtól kezdve újabb és újabb monogatarikat írnak, amelynek egy része szerelmi kalandokat tárgyal regényes formában, másik része a Minamoto család harcait örökíti meg. Ilyenek voltak például a több európai nyelvre is lefordított Genji monogatari, a nagyon kedvelt Ise monogatari, a Heike monogatari, a Hogen monogatari, a Soga monogatari stb. A Tokugawa-korszakot megelőző századokban ezek a regényes stílusban megírt monogatarik voltak a feudális osztály kedvelt olvasmányai. Gyönyörű kivitelben készültek, kézzel írták őket és kivétel nélkül finom kivitelű, főleg Tosa stílusában készült miniatűr-festményekkel díszítették ezeket a könyveket. Természetes, hogy az ilyen kéziratos és kézzel festett könyveket csak a felsőbb osztály tagjai szerezhették meg maguknak. Az anyagilag fokozatosan emelkedő városi polgárság igénye anyagi igényeik kielégítése mellett rövidesen szellemi téren is jelentkezett. A Tokugawa-korszak első békeéveiben a legelső nyomtatott és illusztrált könyv az Ise monogatari volt (49 illusztrációval készült 1608-ban). A metszetek még Tosa-stílusban készültek. A rajzok körvonalait nyomták csak ki, és ezeket az eredetiekhez hasonló színezésben kézzel festették ki. Ezzel megindult a szélesebb városi rétegek számára készült könyvek kiadása. A rendelkezésre álló adatok szerint 1608—1659 között 11 illusztrált metszetes könyv jelent meg Yedoban, amelyből 7 monogatari, 2 vallásos témájú, 1 iskolakönyv és 1 háromkötetes munka: illemszabályok nők részére (főleg a szórakoztató helyek női alkalmazottjai számára). (L. Kurth: Geschichte der Jap. Holzschnittes, I. kötet.) Kyotoban (császári székhely) és Osakában (az akkori rizstőzsde központja, ahol ekkor már egy gazdag kereskedő osztály tudott kialakulni) a XVII. század elején erősebb volt a 5* 67
