Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

simuló kendő, mely kétoldalt vállát is fedi. A fej tetején ushnisha, melyet kirikane borít. Aki olcsó áron akar művészi élvezethez jutni, annak azt ajánlom, hagyja békében ezt a rozsdás barnaságba mélyedt ábrázolást, egyéni művészetet pedig egyáltalán ne keressen benne, mert minden tekintetben tipikus jjeljesítménnyel áll szemben. Stein Aurél Tun Huang közeléből, Ch'ien-P^o-Tungbol hozott egy hasonló beállítású szerzetes-alakot tartalmazó agyagplakettet, (Innermost Asia, 361 e. XLIX. tábla, Ch. 025), ami a T'ang korszak emléke, és mind Vajrabodhi. Li Chen után. Részlet igénytelen anyagával, mind megmunkálásával azt bizonyítja, hogy mindennapi lelki szükségletet elégített ki, tehát egy a számtalan közül. Az előírásoknak engedelmeskedő ecsetvonások azonban a mi képünkön a keletázsiai művészet másik követelményének is megfelelnek. A kéz, amelyik húzta őket, biztos és fegyelmezett volt. Külsőséges hatást nem keresett, Wu Tactzu, a legnagyobb kínai festő, a róla szóló feljegyzések szerint ifjúkorában hajszálfinom ecsettel dolgozott. A japáni Heian-korszak (794—851, HeianKyoto) buddhista festészetében is klasszikus alkotások jöttek létre ilyen hajszálvonalas stílusban. Ennek a stílusnak egyik késő példája a mi ChisóDaishi-képünk is.