Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

Ez a buddhista művészet a mélységet kereste, a jógi árán a lélek „ürességét", aminek következtében ösztönösen lép fel az egyesülés a mindenséggel, és ösztönösen merül fel a képzeletben a művészi alkotás tárgya. A hajszálnyi, leírhatatlan fegyelmezettségről tanúskodó ecsetvonások felismerése és az őket vezető kéz szerepének átérzése pedig élményekhez vezet. Hozzásegít ahhoz, hogy képzeletben együtt alkossunk a művésszel. Különben a kép eredetileg színesebb volt. Az arcon és a két kézen felismerhető a fehér festék maradványa. A cipők bélése nem vesztette el fehér színét. Szegélyük eléggé élénk vörös most is. A szerzetesruhán nemcsak a fekete csíkok érvényesülnek, hanem egyes vöröses árnyalatok is. A ruhán még vékony arany ecsetvonásokkal (esetleg kirikane technikával) . festett virágékítmények is láthatók. A kerevet barna szélén hasonló jellegű arany indák. Ami pedig a legfigyelemreméltóbb: ugyancsak a kerevet szélén és az elnyújtott harangalakú lábakon'' a fának erezetét is jelezte mesteri arany vonásokkal az ismeretlen művész. Ez a divat is Kínából jöhetett, legvonzóbb emlékeit Shósoin barna fadoboza szolgáltatja.

7 A mi Chisó-Daishi-képünk sem lehet fiatalabb a Fujiwara-korszaknál (11—12. század). Mind tartalmánál, mind kvalitásánál fogva egyike a figyelemre legméltóbb shingon-buddhista képeknek, egy úgynevezett godairiki kakemono

8 (21. kép). Öt Dhyani — meditáló — Buddha haragos megjelenési formáját egyesíti ez a mandara. (Méretei: 89X38 cm.) A középen Fudó ülő alakját látjuk a gyémánt trónuson, de nem szokott alakjában, hanem balkezében a chakrával — a törvény kerekével —• jobbjában a karddal. Fudo ugyanis itt Vairochana Dhyani-Buddhát, a „gyémántfényt", az abszolút bölcsesség megszemélyesítőjét jelenti. Lent jobbra Vajrapani áll, jobbjában a vajrával, a villám stilizált alakját mutató jogarral, mint Akshobhya Dhyani-Buddhának a „gyémánt jogar lelkének", azaz a „megingathatatlan hatalomnak" haragos formája. Lent, balra az Ékszerszülött Ratnasambhava Dhyani-Buddhának, az összehasonlíthatatlan bölcseség megszemélyesítőjének haragvó alakját látjuk, kezében a ratnával, az égő drágagyönggyel. Fent jobboldalt, kezében a Ganthával — a haranggal — Amitabha DhyaniBuddhának, a mérhetetlen fény, a végtelen sugárzás, a halhatatlanság megszemélyesítőjének haragos formája. Fent balra, kezében a vajramarkolatos karddal, a khatvangával, Amogasiddhi Dhyani-Buddhának, a „megingathatatlan hatalomnak", minden mágia megszemélyesítőjének haragvó formája zárja be a kört.

9 A kép nagyon sokat szenvedett. Hátterében hiányoztak darabok már akkor, amikor még Japánban restaurálták. Amellett, hogy selyme megbarnult, át is rágták fent a középen — szerencsére csak a hátteret — a rovarok, amelyek brokát foglalatának balsarkát sem kímélték. Hátlapját selyemmel kellett bevonni. Az alakokat nyugodt egységbe foglaló, zárt és erőteljes rajzolat ma is élvezhető. Megsötétült mivoltában azonban mind az öt istenség inkább 6 A harang alakjára emlékeztető formához tulajdonképpen az oszlopfőkön és talapzatokon nagyon gyakori kifordított lótuszkehely adta a mintát. 7 English Catalogue of Treasures in the Imperial Repository Shosion by Jiro Harada. Pl. LXII. 8 Dr. M. W. De Visser: Ancient Buddhism in Japan. Leiden, 1935, I. p. 142—156. 9 E kérdésekben köszönettel tartozom értékes, szíves közléseiért Hetényi H. Ernőnek, a Budapesti Buddhista Misszió vezetőjének.