Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Schubert Márta: Későantik textilművészet
után is Egyiptom — és az ókori keleti rabszolgatársadalmak — lényeges gazdasági alapelemei. 4 Ezeknek a közösségeknek többlettermékét közvetlenül sajátította el évezredeken keresztül a rabszolgatartó osztály. Az ősi közösségek szegény parasztjait használta fel az istenként tisztelt fáraó és a hatalmas papság nagyszabású építkezésekre éppúgy, mint az öntözőcsatornák ásására és kezelésére. Az ókori Egyiptom hatalmas alkotásainak létrejöttét már Herodotos „a népnek" tulajdonította. 5 Az ókori keleti rabszolgatartó államok „közvetlen uralmi és elnyomatási viszonyainak" 6 tehát lényeges vonása az ősi közösségek termékeinek közvetlen elsajátítása. Ennek a sajátos, belső ellentmondásoktól feszülő alapnak tükrözője az ókori Egyiptom kultúrájának minden területe. Ennek ellenére Egyiptom élete nem mozdulatlan, gazdasági-társadalmi élete fejlődik, de a fejlődés tényeit sokszor nem tudjuk olyan közvetlenül, időben nyomonkövetni, mint más társadalmi formációknál. Inkább a fejlődés által kiéleződött ellentétek állnak szinte készen előttünk egy-egy történeti periódus mérföldköveiként. Ez azt is jelenti, hogy itt kikristályosodik és megszilárdul számos olyan tartalmiformai vonás a művészetben, amelyet másutt sokkal kevésbé figyelhetünk meg. Egyiptom — s általában az ókori keleti társadalmak — uralkodó ideológiai formája a vallás. Marx állapította meg, hogy e társadalmakban „a termékek áruvá válása, ezért az emberek léte mint árutermelőké alárendelt szerepet játszik... Feltételük a munka termelőerőinek alacsony fejlettségi foka és az emberek ennek megfelelő elfogódott viszonyai anyagi élettermelésük folyamatában, tehát egymáshoz és a természethez. Ez a valóságos elfogódottság eszmeileg is visszatükröződik a régi természeti és népi vallásokban." 7 Egyiptomban a társadalmi valóságot tükröző művészet számunkra csaknem mindig a vallás köntösében, főleg a halotti kultusz szolgálatában jelentkezik. Mégis meg tudjuk különböztetni benne a régihez mereven ragaszkodó, fejlődésellenes tendenciákat a jelentkező újtól, a nép szakadatlanul fejlődő megismerésében gyökerező tendenciáktól. Ez azt is jelenti, hogy — bár előttünk csaknem kizárólag a halotti kultuszt, a vallást s az uralkodói hatalmat szolgáló alkotások ismeretesek — az egyiptomi művészetnek kellett, hogy legyen nem-kultikus, az élettel, a mindennapok világával közvetlenül kapcsolatos alkotási gyakorlata' is. 8 Az egyiptomi művészet realizmusa — a benne jelenlévő ősi világkép folyományaként — „természetében és fejlődési fokában különbözik a görög-római művészet realizmusától. 9 De szembeállítani vele semmiképpen sem lehet, mert a görögművészet a maga új mondanivalójának megfogalmazásához Egyiptom és az ókori Kelet művészetéből indult ki, eredményeinek és örökségének folytatója lett. 10 Bennünket itt a textilművészet szempontjából az egyiptomi festészet kérdése érint közelebbről. Sírkamrák belsejében, templomfalakon maradtak ránk az egyiptomi festészet alkotásai. Az egyiptomi kultuszban a kép feladata az volt, hogy a ,.másik életben" valóságos élete körülményeit biztosítsa a sír múmiává balzsamozott előkelő halottjának. Ezért azt ábrázolják a sírkamrában, amire a halottnak új életrekelésekor szüksége lehet: a földet, a nyájat, a műhelyek világát, munkájukat végző rabszolgákat, a nagyúr ételének, italának, ruhájának és jólétének valamennyi kellékét. Sokszor teljes munkafolyamatokat tartalmaznak a képsorok. S ha egyfelől a történeti téma hiányzik az egyiptomi festészetből, másfelől emlékei hű krónikáját nyújtják az élet4 u. o. 387. old. 5 V. I. Avgyijev: Az ókori Kelet története. 106. old. 6 U. o. 361. old. 7 Marx: i. m. 90. old. 8 Erre a tényre, illetve arra, hogy a haladó ókortudományban ez többek által kifejezett nézet, Dobrovits Aladár volt szíves figyelmemet felhívni. 9 M. E. Matye: Roi hudozsnyika v iszkusztvo Jegyipta, 99. old. (Trugyi otgyela isztorii kulturi i iszkusztva Vosztoka. Goszudarsztvennij Ermitazs.) (Oroszul.) 10 V. I. Avgyijev: i. m. 5—6. old.
