Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Szabolcsi Hedvig: Adalékok az intarzia magyarországi fejlődésének kérdéséhez. Az Iparművészeti Múzeum három intarziás bútora
kis ajtó berakása. Motívumai az előlap és az oldallapok perspektivikus romjaihoz hasonlóak, az arányoknak megfelelően itt sokkal kisebbek és kevésbé részletezőek. A szekrény lehajtható előlapjának belső fele (94. kép), és a felső lap (93. kép) új motívumokkal gazdag. Mindkettőn, a már leírt keretelésben, hangszeres ábrázolásokat találunk. 4 A lehajtható lap főmotívuma középen két, a XVI—XVIII. században Európaszerte ismert és használt vonóshangszer, lant és egy leginkább vonós líra (lyra da braccio) felépítésével megegyező, de azoktól eltérőleg háromhúros hangszer, vonóval. E mögött keresztben helyezkedik el egy görbe „zink" r > (krummer Zink) középen kissé ferdén egy fuvolatok helyezkedik el (Flötenfutteral), a bal felső sarokban# trombita, (Fclttrummet) és a jobb alsó sarokban dob, verőkkel, és rajta játékkocka. A mezőben elszórva egyesével-hármasával golyók. A kompozíciót kiegészíti két kártyalap, szintén általános közép-európai használatúak, egyiken a csörgő (tök) motívum, másikon a szív (vörös) motívum látható. A szekrényke felső lapján a főhangsúlyt szintén a lant és egy viola da gamba adja. Mellettük három fúvó hangszer, egy pommer, egy harántsíp (Querflöte) és egy görbe „zink" (krummer Zink), a jobb alsó sarokban egy duda látható. A változatosságot növeli a már előfordult kártyán kívül egy könyv díszes kötéstáblája, kockajáték, éi három repülő rovar, talán méhek. A mezőben elszórva itt is egyesével-hármasával golyók. A sarokvasak és kétoldalt a kengyeles fogók a 2. szekrényéhez egészen hasonló indás ornamentikájú ónozott vasveretek. A fiókokon hasonló húzógombok vannak, és ilyen anyagúak a középső kis ajtó belső pántjai is. Zárja feltehetőleg a többi verettél megegyező és a 2. láda zárjáéhoz hasonló lehetett. Ez ma már nincs meg. A három szekrényt formai, szerkezeti, díszítési és technikai egyezések alapján egy kör, talán egy műhely munkájának tarthatjuk, úgy véljük, hogy a XVII. század elején Felső-Magyarországon készültek. Feltételezésünk alátámasztásáhaz szükséges, hogy a szekrények meghatározását végső fokon eldöntő díszítésmód, az intarzia fejlődésének és elterjedésének középeurópai útját rövidesen ismertessük. Az intarziaművészet felvirágzása az olasz reneszánsszal kapcsolatos. 0 A XIV. század folyamán kezdik alkalmazni, mindig faragott díszítéssel együtt. Leggazdagabban egyházi rendeltetésű bútorokon, stallumokon bontakozik ki, bár gyakran díszít világi használatú bútorokat is. Az intarzia síkdíszítmény, kezdetben e korai korszakában sík felületek síkszerű díszítésére alkalmazzák. A mozaik és az üvegfestés rokonművészete fába átültetve. Első korszakában elsősorban a geometrikus minták felhasználása jellemző. A quatrocento végén, majd a cinquacento elején az intarziaművészetben az ábrázolás új tárgya lép előtérbe. A perspektíva „tudománya", amelynek szerkesztési kérdései, ábrázolási megoldásai oly mélyen foglalkoztatták a kor művészeit, a faberakás témáit is új irányba 4 A hangszerábrázolások meghatározása elsősorban Curt Sachs Reallexikon der Musikinstrumente (Berlin, 1913) és Sammlung alter Musikinstrumente (Berlin, 1922) c. munkái alapján történt. De intarziás ábrázolásainkat összehasonlítottuk az egykorú hangszertörténetek (Virdung, Agricola, Praetorius munkái) ábrázolásaival is. Ezek alapján állapíthattuk meg, hogy azonos elnevezéseket többféle változatot mutató hangszerek különböző típusainak megjelölésére is használnak. Különösen a vonóshangszerek ezen átmeneti példányainál a pontos, részletre megegyező egyeztetés egykorú ábrázolásokkal, fennmaradt tárgyi anyaggal és egykorú elnevezésének megállapiíása okoz nehézséget. 5 Magyar elnevezés híján német nevén ismeretes Magyarországon is. fi G. Ferrari: Il legno e la mobilia nel' arte italiana. Milano é. n. 6—7. old.
