Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Schubert Márta: Későantik textilművészet

Későantik textilművészet Schubert Márta Egyiptom későantik és koraközépkori temetőiből nagy számban kerültek napvilágra mintázott, művészi szövetek. E szövetekkel a mult század közepe óta méltán foglalkozott behatóan és sokoldalúan a tudomány; csak általuk ismerjük ezeknek a századoknak textilmüvészeti fejlődését, rajtuk kívül alig van idevágó emlékünk a római rabszolgatársadalom bomlása és bukása körüli időkből. A nagyszámú ismert IV—VI. századi textil tartalmi és formai sokrétűsége módot nyújt arra, hogy általuk nyomon követhessük az ellentmondásoktól feszülő, újjal terhes, bonyolult eszmevilágú kor textilművészetét. Különösen jelentőssé teszi e szöveteket, hogy korábbi hagyományok folytatóiként fényt vetnek visszafelé is, olyan történeti időszakok textilművészetére, amelyekből nem — vagy alig — maradtak fenn emlékeink. Egészében ezt a textilművészetet erős szálak fűzik a Közel- és Távol-Kelet, valamint Bizánc textilművészetéhez. Bizánc számára a későantik és koraközépkori Egyiptom művészete sok szempontból kezdeményező, sokat kap innen. A szövetek egyik különösen fontos csoportja az, amely az egyiptomi textilművészet többévezredes tradícióit folytatja. Másik csoportjuk a klasszikus görög .ornamentika textilművészeti kicsengésének tekinthető. Külön csoportot képeznek a színes hellenisztikus szövetek, végül a keresztény tematikájú, jellegzetes kopt darabok. Dolgozatomban a terjedelem szűkreszabottsága miatt nem tűzhettem ki célul a magyar Iparművészeti Múzeum mintegy 150 egyiptomi szövetének részletes publikációját.

1 Arra kell szorítkoznom, hogy a gyűjtemény néhány kiemelkedő és tipikus tűszövésű

2 darabjának ismertetése kapcsán felvázoljam e textilművészet kialakulásának körülményeit és £ő csoportjainak tartalmi-formai sajátosságait. Ismeretes, hogy az ókori Egyiptom ókori keleti típusú rabszolgatársadalom volt. A nílusparti ország ősrégi kultúráját i. e. a 6. évezredtől tudjuk emlékeiben nyomonKövetni. A forró sivatagok közé ékelt földsávot a Nílus tette termővé. A csapadékban szegény földön a földművelés nélkülözhetetlen előfeltétele volt a mesterséges öntözés. Már az osztálynélküli társadalomban „a közösségek szerkezete a munka tervszerű megosztását mutatja",

3 ezek az ősi közösségek az osztályok és az állam kialakulása 1 A gyűjtemény anyagának tárgyfeldolgozását 194-8-ban készült, nyomtatásban meg nem jelent doktori disszertációmban végeztem el. 2 A „tűszövés" kifejezés alkalmasabb és időszerűbb itt, mint az általában használatos „gobelinszövés". E szövetek technikáját az jellemzi, hogy a vászonkötésű alapláncon kihagyták, gyakran lenfonállal körül is hurkolták a később színes fonallal — vetülékkel — díszítendő részeket. A színes fonallal való beszövés tűvel történt, az alapszövet előzőleg kihagyott láncfonalára. A színes gyapjúval (ritkán lenfonallal vagy selyemmel) beszőtt részeket gyakran még utólag is díszítették hímzéssel. Az ily módon készült textilek ruha, párna, takaró céljára szolgáltak. A napvilágra került daraboknál gyakori, hogy a ruhadarabba nem beleszőttek, hanem rávarrottak, mert az eredeti — szövéssel mintázott — tunikából a ruhadarab tönkrementével kivágták a mintázott — díszített — részeket, és újabb tunikára varrták fel. s Marx: A tőke, I. 387. old.