Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A szakállas puska (Kelenik József)

kaliber a csőátmérő vagy a lövedékátmérő mértékegysége. Sokkal gyakoribb a tömegmegjelölés, mert nem mindig egyértelmű, hogy vajon a cső vagy a lövedék átmérőjéről van-e szó, ugyanis az elöltöltő fegyvereknél a golyónak mindig kisebb játékának kellett lennie. Angliában és Franciaországban legtöbbször a tömeg elméletileg pontosan a furatba illő golyóét adja. A tömegeknél a következő nehézségekkel állunk szemben: Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Oroszországban és Svédországban a tömegek és hosszmértékek egységesen voltak rögzítve és évszázadokon keresztül változatlanok maradtak. Németországban pontosan kell tudni, hogy a számtalan tömeg közül melyik a megfelelő? A tüzérségnél hosszú időn keresztül a nürnbergi font volt előnyben, mert Georg Hartmann kalibermércéje ahhoz igazodott. Ugyanígy volt Spanyolországban és Portugáliában. Olaszországban a méretek és tömegek nagy száma áttekinthetetlen. Eltekintve attól, hogy majdnem minden városnak saját rendszere volt, egyidejűleg sokféle méreteket és tömegeket alkalmaztak a legkülönbözőbb célból. Napjainkban a kaliber vagy szaknyelven űrméret a tűzfegyverek belső csőátmérője, illetve a lövedék külső átmérője, ágyúknál centiméterben (Németország, Ausztria. Franciaország, stb.), vagy a lövedék tömegében, fontban vagy collban (Anglia), míg a kézifegyvereknél mm-ben adnak meg. A szakállas puska Látogatóink többsége Gárdonyi Géza izgalmas, fordulatos regénye, az Egri csillagok lapjain találkozott először a szakállas puskákkal, a XV-XVII. század jellegzetes és népszerű lőfegyvereivel. Ez a fegyverfajta nevét az alul, a cső elejére hegesztett erős - a kecskeszakállra valóban emlékeztető - nyúlványról kapta. E látszólag jelentéktelen alkatrésznek rendkívül .fontos szerep jutott a fegyver alkalmazásánál. A szakállas puskáknak ugyanis általában jóval erősebb, vastagabb és hosszabb csövük volt, mint a korabeli kézi puskáknak; ennélfogva nagyobb lőportöltettel, nagyobb űrméretű golyót messzebbre tudtak kilőni. Csakhogy a fegyver visszalökő ereje így akkorára nőtt, hogy könnyedén eltörhette volna a lövész vállát. Ezt kiküszöbölendő a cső elején lévő nyúlványt, a szakállt beakasztották a várfalba vagy a lőrések peremébe. így megtámasztva a fal felfogta a fegyver „visszarúgását".