Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A szakállas puska (Kelenik József)

Szakállas puska rajza egy korabeli ábrázolás alapján A szakállasok csöve kezdetben inkább bronzból, majd az egyre olcsóbbá váló vasból készült. Külső kidolgozásuk, hosszuk, űrméretűk - mivel a korban szabványok nem léteztek - a legkülönbözőbb volt. Sokféleségüket tovább növelte az ágyazatok számtalan változata: a korai szakállasokat egyszerűen egy farúd végére rögzítették vagy vályúszerű ágyazatba fektették. A XVI. század közepétől azonban egyre inkább elterjedt a szakállasok körében is a mai fegyverekre jellemző tusás ágyazat. Képzeljük el. milyen nehéz dolga lehetett annak a leltárkészítőnek, aki egy-egy végvárunk fegyverkészletét igyekezett számba venni! A raktárakban egymás mellett álltak a még Mátyás király idejében készített és a jó száz évvel későbbi, - korszerű - fegyverek: a magyarországi Csetneken kovácsolt és a Prágából. Nürnbergből. Karintiából vagy olasz földről hozott szakállasok. A XVI. század második felében nagyobb várainkban több száz szakállas sorakozott fel a falak védelmére. Eger várában pl. 1553-ban 322, 1558-ban pedig 445 szakállast számoltak össze. A kisebb várakban, palánkokban pedig, ahová ágyú nem jutott, a védelmet csaknem teljes egészében a szakállasok látták el. A végvári vitézek megbízhatóságuk és rendkívüli hatásosságuk miatt igen kedvelték ezeket a fegyvereket. A szakállasok lőtávolsága ugyanis többnyire jóval meghaladta egy átlagos puska lőtávolságát, így lőhettek velük a várfalak közelébe felállított ostromágyúk mellett sürgölődő tüzéreket, akadályozhatták az árkokban, sáncokban és egyéb ostromműveken dolgozókat is. S ha végül rohamra került sor a szakállasokat apróbb golyókkal, söréttel töltötték meg. és így sütötték a tömött sorokban rohamozó ellenségre.