Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Magyar katonaság Zsigmond korában (Dr. Rázsó Gyula)

Várostrom 1377-ben (Miniatúra Jean de Wavrin Chronique d'Angleterre c. művéből British Museum) A XV. század fordulójára Európa szerte kialakult a lovag teljes fegyverzete. Ez a mintegy 15-20 kg súlyú vasöltözet a lovagot tetőtől talpig befedte. Fején többnyire rostéllyal ellátott csöbörsisakot viselt, így lényegében az egész arca takarva maradt. Megjelent és divatossá vált a lovagok korábbi sebezhetőségét részben megszüntető könyök- és hónaljvédő páncélzat is. Ez idő tájt két egymástól stílusban elütő nagyobb páncélmíves központ fejlődött ki Európában. Az egyik Itália északi részén: Milánó volt a központja, de a környező városok, Padova, Asti, Lodi, Crema szintén sok fegyvermesterrel bírtak, és gyönyörű páncélokat készítettek. Magyarországon mégsem ez vált divatossá, hanem a másik: az úgynevezett délnémet iskola termékei, amelyeknek gyártási központja Nürnberg volt. A lovasság színe-virága gyakran éppen, katonai teljesítmények, a hadakozás folytán emelkedett az előkelők sorába, sokszor országos főméltóságok közé. Ezek - s családjuk - gondoskodtak róla, hogy hírük-nevük a későbbiekben is fennmaradjon: szobrokon, festményeken, síremlékeiken is katonai pompában örökítették meg magukat. így cselekedett Zsigmond két jelentős hadvezére: a lengyel származású Stibor vajda és a firenzei Filippo Scolari (magyar nevén Ozorai Pipo) is. Mindkettő síremléke megőrződött az utókor számára. - Stibor vajda pompás vörös-