Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Magyar katonaság Zsigmond korában (Dr. Rázsó Gyula)

Az épület freskóinak alsó sorában bal oldalt I. Ottó - akkor még csak király - és seregének bevonulását látjuk, míg a szomszédos jelenetben Ottó az augsburgi takácsoknak nyújtja át céhpajzsukat. A felette levő sorban németek vonulnak hadi zászlójuk alatt, előttük egy hátrafelé nyilazó magyar lovasharcos menekül. Felettük, a középső boltívekben, mintegy az ágbolton, a német seregek hagyományos patrónusa, Szt. Mihály arkangyal áll kivont tüzes karddal, előle a másik boltívben Lucifer menekül. A jelenet közepén Ulrich és Ottó lovagol. A jobb szélen kürttel, furulyával, dobon zenélő katonacsoport ünnepli a diadalt. Nem kevésbé érdekes a komozíció ikonográfiái előzménye. Ez nem más, mint a Vatikáni palotában látható Milvius-hídi csata festménye. Mint ismeretes, akkor Konstantin császár a kereszt jegyében legyőzte pogány ellenfelét. A freskókat a 18. század elejéig még számos metszet és festmény követi, amelyeken könnyűfegyverzetű, buzogányos, a 16-17. század öltözetét viselő magyar vitézek csapnak össze páncélba öltözött németekkel. A törökök kiűzése reményének a növekedésével a csata- és Ulrich ábrázolások száma is jelentősen gyarapodott bajor és osztrák területen. II. Ferdinánd király mauzóleumának 1687 után elkészült és Bécs 1683. évi felszabadítását ábrázoló mennyezetképén az augsburgi csataábrázolásokkal a hasonlóság szintén felfedezhető. A felszabadító háborúk ideológiai hátterének egy újabb ellentmondását jelenti mindez: a törökök elleni harc és így Magyarország felszabadításának történeti előképévé a képzőművészeti ábrázolások egy területén a pogány magyarok elleni hadisikerek váltak. MAGYAR KATONASÁG ZSIGMOND KORÁBAN A Zsigmond-kori magyar hadsereg számos fegyvernemből tevődött össze. Csatadöntő főerejét - a korábbi századokhoz képest változatlanul - a kislétszámú nehézlovasság, azaz nehézpáncélos lovagok képezték. Java részét mérsékelt harcértékű könnyűlovasok tették ki; a városok tucatnyi gyalogos katonát biztosítottak. A hadjáratok idejére ezen kívül külföldi katonákat (zsoldosokat) fogadtak fel, akiknek jelentősége igencsak megnőtt a XIV. század folyamán. Ha megpróbáljuk a korabeli források segítségével rekonstruálni, milyen volt valójában ezeknek a katonáknak a ruházata és fegyverzete, nincs könnyű dolgunk, bár a krónikák, diplomáciai - adomány - és magánlevelek írnak az egykori katonák fegyverzetéről. Számos olyan végrendeletet ismerünk például, amely szerint lőfegyvereket is testált utódaira az örökhagyó - ez arra utal, hogy úgy a gyalogság, mint a lőfegyver használata már kezdett elterjedni Magyarországon. Mindezek ellenére részleteiben csak a XIV. századi lovagi öltözet s fegyverzet leírását ismerjük, itt ugyanis segítségünkre sietnek a korszak ránk maradt tárgyi forrásai is.