Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Egy elfelejtett magyar hadvezér, báró Ghillányi János lovassági tábornok (1686-1752) (Dr. Zachar József)

Követte gróf Nádasdy Ferenc altábornagy hívását, aki I. József császár és király engedélyével új huszárezred felállításán fáradozott, és főstrázsamesteri (őrnagyi) rangot, beosztást ígért neki. Az ígéret valósággá vált, azonban csupán kapitányi fizetéssel járt. Ezért már 1709-ben gróf Esterházy József óbester (ezredes) huszárezredébe ment át, és ebben szolgált az alakulat 1721-ben bekövetkezett felosztásáig. Mivel a magyar szabadságharc ellen bevetett ezredében kiemelkedő szolgálatával felhívta magára a figyelmet, 1716-ban, VI. Károly császár (III. Károly magyar király) első török háborúját megelőzően, viceóbesterré (alezredessé) lépett elő. 1717-ben és 1718-ban részt vett az oszmánellenes hadműveletekben, és a portyázó harcokban többször kitüntette magát, különösen Péterváradnál és Nándorfehérvárnál. A békekötést követően alakulatával Itáliába helyezték át. 1721-től a báró Ebergényi László lovassági tábornok (1723-tól tábornagy) tulajdonában állt és a részben Nápolyban, részben Szicíliában állomásozott huszárezredben szolgált. Ennek az egységnek (a későbbi 9. huszárezrednek) 1724-ben gróf Csáky György generális-főstrázsamester (vezérőrnagy) lett az új ezredtulajdonosa, 1730-tól pedig a már 1728-ban óbesterré előléptetett Ghillányi a parancsnok. 1733-ban kitört a lengyel örökösödési háború és ez újabb közvetlen osztrák-francia nagyhatalmi összecsapást jelentett. Az itáliai küzdelmekben a hadvezetés figyelmét felkeltő harci sikereket ért el a Nápolyban bevetett vezénylő ezredes és alakulata, a szemben álló francia, spanyol és olasz erők ellen. A hadseregfejlesztés jegyében hozott következő intézkedések egyike így Ghillányira vonatkozott. A Császári-királyi Udvari Haditanács 1734. október 30-án kinevezte ezredtulajdonossá és önálló huszáregység felállítására kötött vele megállapodást. Ennek értelmében az 1000 fős huszárezred négy századát saját költségén Ghillányi szervezte meg, míg a többi hat század szervezési költségét a kincstár fedezte. Hadiérdemeire való tekintettel és e tette méltánylásaként az uralkodó 1735. március 4-én generális-főstrázsamesterré nevezte ki Ghillányit. A Ghillányi-huszárezred 1735 tavaszán vonult el a Raj na-menti hadszíntérre és a franciák elleni azévi hadműveletekben ott vett részt. Az előzetes béke megkötésével az ezredtulajdonos egysége élén Pfalzban tért téli szállásra. 1736ban egységével Erdélybe vezényelték vissza. VI. Károly császár második török háborújában, 1737/39-ben számos hőstettet hajtott végre. így 1737 júliusában egy portya során a törcsvári szorostól Bukarestig nyomult előre, majd négy hónapon át megszállva tartotta a havasalföldi székváros környékét. Ezredével együtt részt vett az 1740-1748 között vívott osztrák örökösödési háború hadműveleteiben. 1741 nyarán elsők között érkezett ki Erdélyből Sziléziába, és a poroszok elleni kimagasló hadisikerei már 1741. december 24-én azt eredményezték, hogy a hadvezetés altábornaggyá léptette elő és a magyarországi kiállítású, három ezrednyi irreguláris huszárerő élére állította. Csapat8