Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Környezetünk a 16-20. században (Hetés Tibor)

testével 1742-ben Bajorországban, 1743-ban és 1744-ben a Rajna-mentén harcolt a bajorok és franciák ellen. 1744 végétől ismét a poroszok ellen vetették be, ezúttal hat huszárezred élén Csehországban. Máig ismeretlen okokból - feltehetőleg betegség vagy testi erejének hanyatlása miatt - 1745-ben a hadbaszállt seregből való elbocsátását kérte, és további hadműveletekben már nem vett részt. Elbocsátása alkalmából készült az a főparancsnoki jellemzés, amely így szól róla: „Ghillányi altábornagy, a huszárgenerális, az ellenség előtt vitéz, különben is kiváló és jól használható tiszt, egyike azoknak, akik a legjobb fegyelmet tartják." Ilyen dicsérő szavak után nem meglepő, hogy a birtokára visszavonult hadvezért korábbi érdemeire való tekintettel Mária Terézia 1751-ben lovassági tábornokká léptette elő. Új rangjának nem sokáig örvendhetett, 1752. január 2-án Pozsonyban váratlanul elhunyt. Huszárezrede tulajdonjogát a későbbiekben még nála is nevesebbé vált hadvezér, nemes Hadik András generális-főstrázsamester kapta. Ezt az egységet azután a bécsi hadvezetés 1768-ban feloszlatta. KÖRNYEZETÜNK A 16-20. SZÁZADBAN A Múzeumhoz méltó mai környezet a magyar szabadságküzdelmeket, az Árpád-házi királyokig visszanyúló középkori történelmet idézi, hisz Buda 1387-től a királyi székhely. A várhegy északi, pontosabban északnyugati vonala, ahol a múzeum épülete is áll, a vár erődítéstörténetének érdekes része. A tatárjárást követően IV. Béla uralkodása idején vette kezdetét a vár és védelmi rendszerének kialakulása, amely Zsigmond korára három kapuval ellátott zárt gyűrűvé alakult. E fejlődésben lényeges szerepet játszott a tűzfegyverek és a tüzérség fejlődése, amely a várvédelem és ostrom meghatározó elemévé vált. A 15. században hatalmas bástyák - rondellák védték a várat. A mai múzeumépület északnyugati sarkán levő egykori Esztergomi rondellát és a múzeum északi épülete mögött húzódó kettős, illetve hármas tagolású várfalat azonban a 16. században, a török időkben építették szilárd védelmi vonallá. Tetején tüzelőállásokat képeztek ki a lövegek számára. A sarokrondella - 47-48 méteres átmérőjével - nemcsak középkori, de mai fogalmak szerint is hatalmas. A korábban íves, boltozatos, belső támasztóoszlopokkal biztosított építményt a későbbiekben földdel feltöltötték. Ennek köszönhető, hogy a 20. századi építkezésekkor itt emelték ki a középkori ágyúink földben rejtőző legnagyobbikát. A török lövegcső 4,4 m hosszú, 17,5 cm űrméretű, súlya 36 q. Felirata szerint 1683-ban készült és így egészen bizonyosan részt vett az 1686. évi ostromban, pontosabban: a török várvédelemben.