Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Egy elfelejtett magyar hadvezér, báró Ghillányi János lovassági tábornok (1686-1752) (Dr. Zachar József)

A hetvenkét napig elhúzódó ostrom alatt a támadóknak nemcsak az Abdurrahman pasa vezette, mintegy 150.000 fős, elszántan harcoló, három nagy rohamot sikeresen visszaverő védősereg ellenállását kellett megtörniük, hanem számolniuk kellett Szulejmán nagyvezír 60-70.000 fős felszabadító seregével is. A szövetségesek szeptember 2-án, délután öt óra tájban indultak az utolsó, általános rohamra. Osztrákok, brandenburgiak, svédek és magyarok zúdultak az „Toprak kuleszi"-re, azaz a mai Esztergomi rondellára, délről ugyanakkor Miksa Emánuel bajorjai támadták a palotát. Kétórás véres küzdelemben megtörték a védők elkeseredett ellenállását, estére már császári lobogó lengett a sok vihart látott vár fokán. Buda visszavétele nemcsak hazánk történetében fordulópont, hanem Európa történetének is jelentős eseménye volt. Jelezte: megszűnt az oszmán hódítás veszélye, a török Porta az európai politika másodlagos tényezőjévé süllyedt. Ugyanakkor új nagyhatalmak léptek a porondra: a Habsburg-császárság, a törökkel szemben ugyancsak sikeresen harcoló Oroszország, valamint a Budavár visszavételében is jelentős szerephez jutó Poroszország. EGY ELFELEJTETT MAGYAR HADVEZÉR, BÁRÓ GHILLÁNYI JÁNOS LOVASSÁGI TÁBORNOK (1686-1752) Háromszáz évvel ezelőtt, közelebbről még ismeretlen időpontban, Pozsonyban látta meg a napvilágot a Liptó vármegyében birtokos, lazi és bernyiczei előnevet viselő nemes családban született és a 18. században egyik legnevesebbé vált magyar huszártábornok. Édesapja, Ghillányi György a törökellenes visszafoglaló háborúkban tanúsított kimagasló helytállása elismeréseként nyert magyar bárói méltóságot 1688-ban a maga és két fia számára. Édesanyja, körösnadányi Nadányi Zsófia családja ugyancsak hadiérdemekért emelkedett már korábban bárói méltóságra. Ghillányi János gyermek- és ifjúéveiről mindeddig nem tudunk. Katonai pályáját érett fiatalemberként a Rákóczi-szabadságharc hadseregében kezdte meg, 1705-től a gróf Bercsényi Miklós főgenerális tulajdonát képező udvari lovas-gránátos ezredben szolgált főhadnagyként. Onnan áthelyezését kérte II. Rákóczi Ferenc fejedelem testőrző alakulatába, mivel így remélt előléptetést. Az eszmei kötődésnél azonban erősebbnek bizonyult a katonai pályán való emelkedés iránti vágy, így a kuruc kapitány a szabadságharc hanyatlásának kezdetén, 1708-ban elhagyta Rákóczi zászlaját.