Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Budavár-1686. szeptember 2. (Dr. Rázsó Gyula)

adott, felügyelt az utánpótlásra, irányozta az ágyúkat, kijelölte a célokat. Ügyet sem vetett a szakadatlanul záporozó golyóra, bombára. Egy júliusi napon is épp ott állt az ágyúk között, figyelve a lövések eredményét, amikor sivítva becsapódott mellette egy török lövedék. Amikor a füst eloszlott, a tüzérek rémülten vették észre, hogy parancsnokuk a földön fekszik, hátán súlyos sebbel. Hordágyon vitték el, de mire a felcserhez értek vele, már kiszenvedett. Michael Miethen emlékét az általa írt nagyszerű tüzérségi szakmunka tartotta fenn, amely átfogta az egész mesterség valamennyi részletét, s egyben bizonyította szerzője kiváló szakértelmét. BUDAVÁR - 1686. SZEPTEMBER 2. Budát a török a hatalmas oszmán birodalom tizedik legjelentősebb városaként tartották számon és az „iszlám védőbástyájáéként tisztelték. Számukra a Közép-Európa legfontosabb víziútját záró Buda nemcsak a magyarországi oszmán hódítás kulcserődje volt, hanem egyszersmint fontos kiinduló bázis az Ausztriába, Csehországba és a Német Birodalomba irányuló török portyák és hadjáratok számára is. Birtoklása európai jelentőséggel bírt. A császáriak is ezért kísérelték meg számos esetben visszafoglalását, azonban 1686-ig meghátrálásra kényszerültek a rendkívül nehezen ostromolható erősség védőinek szívós ellenállása miatt. Az oszmán hadak Bécs mellett (Kahlenberg, 1683. szept. 12.) majd Párkánynál (1683. okt. 12.) elszenvedett veresége teremtette meg a reális alapokat Buda visszavételéhez. A még hanyatlásban is hatalmas oszmán birodalom erejét mutatja, hogy ekkor is európai összefogásra volt szükség ellene. 1686. június 18-án Lotharingiai Károly herceg vezetésével mintegy 60.000 katona kezdte el Buda ostromát. A seregben Európa szinte valamennyi nemzete képviseltette magát: németek, itáliaiak, franciák, angolok, lengyelek, spanyolok, dánok, svédek..., és természetesen magyarok. Nem is kevesen. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, mégis - óvatos becsléssel is - legalább 20.000-re tehetjük a Buda alatt harcoló magyar katonaság létszámát. A sereg élén a jelen és a jövő nagy hadvezérei gyűltek össze: Lotharingiai Károly mellett Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Lajos Vilmos bádeni őrgróf, Aeneas Caprara gróf, Savoyai Jenő herceg, Berwick hercege - hogy csak néhányukat említsük. A magyarok között is bőséggel találhatunk jeles katonákat: ekkor Petneházy Dávid, Thököly egykori ezereskapitánya köztük a legnevesebb, de itt harcol Bottyán János és Bercsényi Miklós, valamint Pálffy János is.