Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

KATONAÉLETMÓD - Koszt, kvártély és a művészet

Ez á furcsa mondás - jelezve a két idegen kifejezés tartalombéli szoros összetartozását - a múlt század végéig ismerősen csengett a magyar közéletben. Ha a fenti szóláshoz társítjuk még a koszt, a kvártély és a regruta szavakat, sejthetjük, hogy a régi világban a katonaság és a polgári lakosság közötti kapcsolat sokkal színesebb és sokrétűbb volt mint napjainkban. A középkori háborúk idején a hadak teljes ellátását a hadjárat által érintett területek lakosságára hárították. Hosszan tartó csatározások idején előfordult, hogy országrészek néptelenedtek el, hiszen a rendszertelen ellátás okozta elviselhetetlen teher értelmetlenné tette a köznép számára a termelést. Egykorú megállapítás szerint Magyarország többet szenvedett a török elleni felszabadító háborúk tizenöt éve alatt a keresztény csapatok ellátásától, mint amennyi sanyarúságot a százötven éves török uralom alatt elviselt. Számtalan korabeli rézmetszet - elsősorban Johann Sibmacher, Justus van der Nypoort és Georg Philipp Rugendas művei - árulkodik a zsoldosok fosztogatásairól, továbbá a jobbágyok jószágait elhajtó - rekviráló - katonákról. Érthető, hogy ezidőtájt a hadfiak és jobbágyok igen rossz viszonyban voltak egymással. Az állandó ezredek felállításától kezdve - a XVIII. század elejétől - bizonyos fajta rendszeresség kezdett meghonosodni a katonaság ellátásának területén. Figyelembe vették ezentúl a termelő lakosság érdekeit is. Az igaz, hogy laktanyák hiányában a katonaságot továbbra is lakóházakban szállásolták el(= kvártély), a katona és lova élelmezését (= koszt, porció), valamint a sereg számára szükséges szállítást (= forspont) ezentúl is a Gazdag kvártély