Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

HADTÖRTÉNELEM - Történelmi zászlók az 1985. április 4-i díszszemlén

Az elkészült Anjou-zászló Mint minden rekonstruált zászló, ez is előbb vázlatban, majd fantáziarajzban készült el. Ez utóbbi alapján, a pontos méretek megadása után készül el a zászló immár valódi mivoltában. A rekonstrukció során különösen nehezen megoldható kérdés az anyag- és technikahűség megtartása. A történelmi zászló anyagai csak jellegükben (selyem, brokát stb.) adhatók vissza. Igen sok közülük festéssel készült, aminek rekonstruálása kérdéses, ezért célszerűbb az applikálást illetve a hímzéstechnikát választani. A méreteket pedig a felhasználási cél befolyásolja: egyes zászlók hatalmas drapériáját nem gyalog viselésre alkották meg, így az arányos méretcsökkentés vagy növelés esetenként elkerülhetetlen. A vázolt nehézségek a Dózsa-féle zászlónál is fölmerültek. Mivel az eredeti zászlót az esztergomi érsek adta, feltételezhetően nemes anyagból, vélhetőleg selyemből készült és - a korabeli gyakorlatnak megfelelően - a keresztet ráfestették az anyagra. A készítés során, az anyag jellegét megtartandó, műselymet használtak föl, festés helyett azonos anyagból applikált kereszttel. Mérete a képi ábrázolások alapján és saját arányait tekintve tekintélyes: zászlónk legalább 3,5—4 m hosszú lehetett. Ezt természetesen csökkenteni kellett, hisz ünnepélyes díszmenetben az eredeti nagyságú zászlót képtelenség lett volna elvinni. A kicsinyítés után is jelentős hosszúságú lobogó nyers színű zászlórúdon, a legegyszerűbb csúccsal vonult a történelmi zászlók között. A legbizonytalanabb, legingoványosabb területre akkor téved a muzeológus, ha teljes rekonstrukciót kell készítenie. Az így elkészült darabokról végül általában csak az mondható el, hogy nem biztos, hogy ilyenek voltak, még az sem, hogy ilyenek lehettek, de talán ilyenek is lehettek volna.