Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

HADTÖRTÉNELEM - Történelmi zászlók az 1985. április 4-i díszszemlén

Bethlen Gábor lobogója A teljes rekonstrukciók közül is a „legrázósabb" a honfoglalás-kori fejedelmi lobogó. Felvetődhet a kérdés, vajon meg lehet-e csinálni egy honfoglalás kori zászlót, volt-e egyáltalán a Kárpát-medencébe érkező eleinknek hadilobogója? A második kérdésre egyértelműen igen a válasz, hisz a zászló, mint a kultúra terméke, nagyon régtől kíséri az emberiséget, még ha nem is a ma ismert formájában. A legkorábbi zászlók póznára erősített jelvények voltak, csúcsukon az illető nép, vagy fejedelem jelvényével, jelével, esetenként szent állatának képével. Ezeknek a zászlóknak nemcsak díszítő, a hovatartozást kifejező szerepe volt, de segítségükkel, mozgatásukkal, vezényszavak nélkül irányíthatták a csapatokat. A textil lobogórész csak később került a rúdra, először talán keleten, majd a köztársasági Rómában. A pusztai nomád népek, akik közé őseink is tartoztak, használtak zászlót, totemállatukkal a csúcsán (a szkíták pl. szarvast). így nem lehet kétségünk a honfoglalók zászlóhasználatáról. Sajnálatos tény azonban, hogy annak milyenségét - konkrét leírások, ábrázolások híján - valóban csak kikövetkeztetni áll módunkban. Kézai szerint eleink Géza fejedelemig turulos zászlót használtak, ilyet fest a Képes Krónika illuminátora Attila katonái fölé: vörös lobogón fekete madár. A kutatás is megállapította, hogy az Árpádok színe a vörös volt (ez élt tovább a vágásos címerben), valamint azt is, hogy a turul volt őseink (elsődlegesen talán az Árpádok) szent állata. Ezek a tények, illetve a krónikák leírásai és ábrázolásai látszólag megkönnyítik a rekonstruálás munkáját. Valójában a dolog nem ennyire egyszerű. A lobogólapon ugyanis a fejedelmi jelvény (ha úgy tetszik „címeralak") nem azonnal jelenik meg. Minden jel