Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - Petárda

„- Bárcsak volna seregünkben egy olyan bátor férfiú, aki.. . odamenne, hogy petárdát erősítsen a kapura, akkor a vár még a mai napon a kezünkbe kerülne ... - Mi az a petárda? - kérdeztem. Készségesen elmagyarázták, milyen a petárda, és milyen hatása van a kapukra és a cölöperődítésekre, s hogy jobban megértsem, hasonlathoz folyamodtak: - Gondold, hogy vasfazék, bár persze erősebb a szokásos vasfazéknál. Lőporral töltjük meg, és füleinél fogva vastag tölgyfadeszkára erősítik. A tölgyfadeszkának viszont mindkét végén rés van, és egyebet sem kell tenni, mint a résekből kiálló szegeket néhány pörölycsapással beleverni a kapuba, s a petárda szilárdan a helyén marad. Ha aztán a gyújtózsinórt meggyújtják, szétveti a kaput. - Hazudtok, jóemberek - mondtam -, és orromnál fogva akartok vezetni.. . mert annyit én is tudok a lőporról és tulajdonságairól, hogyha így teszek, csupán a vasfazék repül a szemem közé, és a kapu egyáltalán nem szenved kárt. De ők egyhangúlag tiltakoztak, és azt állították: éppen a petárda homorú szerkezete okozza, hogy egész erejével a kapu felé robban ... ... Miután látták, hogy komolyan beszélek, az ágyúmesterek futva hoztak egy petárdát szekerükről... Ez a szörnyen nehéz szerkezet valóban egyszerű felépítésű volt, és az ágyúmesterek rövid gyújtózsínórt mértek ki hozzá, amely egy gyorsan elmondott Miatyánk alatt elég.. . miután megemeltem a petárdát, beláttam, hogy önmagában is éppen elég cipelnivalót jelent, hiszen egyetlen menekvésem az volt, hogy a lehető leggyorsabban a kapuhoz fussak, és magában a kapuboltozatban jussak biztonságos helyre. Tehát a pörölyt és a két nagy vasszöget az övembe tűztem, fogaim közé fogtam a mindkét végén égő kanócot, hogy ne kelljen tűzcsiholással vesztegetnem az időt, az ölembe kaptam a petárdát és az ágyúsáncokból a kapu felé kezdtem futni... Legfeljebb százötven lépésnyi utat kellett futva megtennem, de ez az út bizony hosszúnak rémlett, mivel a petárda súlya alatt botladoztam ... a vár valamennyi kanócos puskájával és ágyújával engem lőttek. A golyók a fülem mellett süvítettek és feltúrták előttem a földet, de a golyóknál is jobban féltem a darazsak módjára a fülem körül döngő nyílvesszőktől, mert a lábítós íjjal sokszor pontosabban lehetett lőni, mint a puskákkal. Két nyílvessző bele is csapódott a tölgyfadeszkába, amelyet magamhoz szorítottam, és az életemet talán csupán az mentette meg, hogy kétszer is hasra vágódtam . . . Az enyimek közben minden igyekezetükkel tüzeltek a falakra, hogy zavarják a lövészeket, és akadályozzák célzásukat, úgyhogy magam is csodálkoztam, amikor végül ép bőrrel a kapuboltozat alá jutottam, és azt hittem, védett helyre értem. Éppen amikor a védett helyre értem, a kaputornyokról olvasztókanálszámra öntötték rám a folyékony ólmot, de csupán a földről fröccsent néhány csepp a lábszáramra . .. anélkül, hogy hátratekintettem volna, a petárdát csattogó pörölycsapásokkal a helyére szögeztem ... kirántottam a kanócot a fogam közül, és meggyújtottam a petárda gyújtózsinórját. Amikor sercegni kezdett, és keserű lőporfüst kavargott a levegőben, keresztet vetettem, és a kapuboltozat alól a szabad ég alá futottam ... Azt hiszem, senki sem számított rá, hogy elevenen a szemük elé kerülök, mert a várfalakon csak akkor dördültek el a lövések, amikor már vagy ötven lépésnyit futottam. De ugyanakkor az ágyúlövésnél is hatalmasabb dörej hallatszott, mire (a támadók) felpattantak a földről, és futva felém indultak, magukkal cipelve a kaputörő gerendát... úgyhogy kénytelen voltam megfordulni, és ... visszaszökellni a kapuboltozat alá, hogy el ne tiporjanak... úgy futottam hát a lándzsások előtt, mintha rohamra vezetném