Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A költő-generális

őket... a petárda csakugyan szétzúzta a kapu vasalt palánkjait, és csak néhány ütésre volt szükség a gerendával, hogy mindkét kapuszárny a földre zuhanjon és a kapuboltozat végén világosan feltáruljon a belső udvarra vezető nyílás." (Mika Waltari: Mikael. I—II. k. Európa Könyvkiadó, Bp. 1966., Ford.: Schütz István. Id. r.: II. kötet, 44-50. o.) A KÖLTŐ-GENERÁLIS „Nagy-Peleske magyar falu Szatmár vármegyében ... Földesura a Becsky nemzetség Fiágon, mellynek itt szép nagy lakháza van ..." Fényes Elek írja le 185 l-ben a Magyarország geográphiai szótára c. művében a nótáriusa, azaz jegyzője - pontosabban a jegyző úr szellemi atyja, nemes és nemzetes gróf Gvadányi József generális - révén híressé vált községet. A tábornok peleskei nótáriusról írott könyvecskéje igen népszerű volt, 1790-es megjelenését még négy kiadás követte, színpadra is átdolgozták és 1838 óta a magyar színházak sikeres darabjaként játszották. Az első könyvecske címe: Egy falusi nótáriusnak budai utazása, melylyet önnön maga abban esett viszontagságaival együtt és elaludt vérű magyar szívek felserkentésére és mulatságára e versekbe foglalt; - a másodiké: A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma, melylyeket két soros versekkel kiadott és új esztendőbéli ajándékba, hazánk dámáinak és gavallérainak nagy szívességgel nyújtja... és még koránt sincs vége! A generális úr felettébb kedvelte a hosszú címeket. A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének - és a feudalizmus-kori kiállításnak egyik gyöngyszeme a csak kezdőbetűkkel jelölt, mindössze 17 cm-es gerincmagasságú kis könyvecske: A mostan folyó török háborúra tzélozó gondolatok, melylyeket gróf G. J. magyar lovas generális úr ő nagysága írt 1789. esztendőben, mostan pedig a vitézkedni kívánó magyar ifjaknak kedvekért, edjszersmind a nemes bandériumokból a Márs mezejére kiállani vágyódókért közre botsáttatott. Számunkra ez a hosszú cím rejtvények sorozata. Kezdjük a betűjellel, gróf G. J. lovas generálissal. Olasz eredetű családja a XVII. században került Magyarországra. Dédapja, Alessandro de Guadagnis, a szentgotthárdi csatamezőn halt meg 1646-ban. Apja, nagyapja szintén katona volt, ő maga is katonai pályát választott. A család 1686-ban Szobieszki János lengyel királytól grófi rangot, 1687-ben e rang elismerésével magyar honosságot is kapott vitézségének elismeréseképpen.