Hadtörténeti Múzeum Programok Magazin 1982-83. (Budapest, 1983)

Régi és mai. A múzeum képzőművészeti alkotásai között

tettük ki a régi török írásjelekkel írott, szultáni kézjeggyel ellátott pergament. A berendező számára természetes volt, hogy az iraton látható cirkalmas kézjegy az aláírás, tehát aláírás -s ennek megfelelően helyezte a vitrinbe az útlevelet. Többen, többször ellenőriztük, de csak a megnyitó után vettük észre, hogy az útlevél fejtetőn áll. Ugyanis a török szultán kézjegye, azaz aláírása (tugra) mindig az oklevél elején van. Szerencsére a megnyitón török anyanyelvű vendégünk nem volt. Bosszantó apróság, ha a készülő kiállítás valamelyik feliratán betűhiba van. Pedig legalább 6-8 kézen megy keresztül, amíg vitrinbe kerül. A muzeológusok kedvenc szórakozása, hogy a lezárt vitrinekben egymásnak mutogatják a rossz helyre tévedt betűket. Kárpótlásul olykor a történelem szelíd tréfát űz velünk, és ha már hiba, legalább mosolyogni lehet rajta. A második világháborút bemutató kiállítás egyik szép fotója alá a „Plijev lovasai" helyett a „Plijev lovai" felirat került. Mire egy látogató a vendégkönyvben megjegyezte: „Nagyon szépek, de akik rajtuk ülnek, nekem szebbek voltak." Régi és mai. A Múzeum képzőművészeti alkotásai között Több mint 25 ezer darabból áll és fontos szerepet játszik. A festmények, metszetek, grafikák, szobrok és domborművek akár egykorúak, akár későbbi alkotások, tartalmi és esztétikai mondanivalójukkal nagyszerűen egészítik ki a történelmi tárgyak nyújtotta információkat. Legkorábbi olajfestményeink a 17. század közepén készültek: Révai László és Miskei István várkapitányok portréi. Ugyancsak e század neves német festője G. Ph. Rugendas, akinek néhány értékes, a törökök elleni háborúk korát idéző csataképét őrizzük. Több kitűnő 18. századi alkotás szerzője mind ez ideig ismeretlen. Hellebronth János és Luby György kuruc ezereskapitányok portréi, a Táncoló katonák című, ritkaságszámba menő, a szórakozó katonát ábrázoló nagyméretű képezek közétartozik. A 18. századvégi osztrák-török háború egyik csatájánaksikerült megörökítése Joseph Heicke 1835-ben festett csataképe, amely a tájképi jelleg mellett hitelesen ábrázolja a küzdő felek fegyverzetét, felszerelését is. Az 1848/49-es szabadságharcot idéző művek nagyobbrészt későbbi mun-