Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - KEDVES GYULA: Emléknap vagy ünnep? - út a Magyar Golgotára. Gondolatok egy ünnepi beszéd ürügyén

vezető beosztású tábornokai is ott voltak: Láhner György, a hadfelszerelés fáradhatatlan irányítója, Török Ignác, a hadmérnökkar igazgatója (aki Komárom védelmével is pótolhatatlan szolgálatot tett), és Schweidel József, az öreg huszár, a kormány székhelyének helyőrségparancsnoka. A rangidősnek különben Kiss Ernő, az Országos Főhadparancsnokság vezetője számított: altábornagyi rendfokozatot viselt. 10 tábornokot találunk tehát Gyulán 1849. augusztusának utolsó előtti hetében, akik nevüket adták a nemzet gyászát kifejező ékszerhez. Volt azonban még két további honvéd tábornok is, akikkel együtt Gyula városa 12 honvédtábornokra emlékezhet, ha nem is mind október 6-án adta életét a magyar szabadságért, hogy a 13 aradi vértanú között váljon halhatatlanná a neve. Mindkettő hadtestparancsok volt egy ideig: a huszáraival 1848 májusában hazaszökő Lenkey János a VIII. hadtest, egy másik huszár, a kecskeméti csizmadiamester fia, Gáspár András pedig a VII. hadtest élén állt a tavaszi hadjáratban. A fegyverletételkor betegségük miatt mindketten beosztás nélkül voltak, de nem ez mentette meg őket a bitófától. Mindketten tábornoktársaikkal együtt álltak Aradon a hadbíróság elé, amely előtt Lenkey bűnösebb volt a legbűnÖsebbnél is huszárszázadának hazaszökésében játszott szerepe miatt. Mégsem ítélték el, mert a per alatt megtébolyodott, de sorsa talán még borzasztóbban alakult, mint társaié. Ellátatlanul, a bomlott elméjű ember kínjain aljasul szórakozó császári katonák őrizetében, az aradi kazamatacellák egyikében fejezte be életét 1850. február 9-én. így Lenkey is méltó az utolsó előtti betűhöz, az L-hez. Gáspár Andráshoz kegyesebb volt a sors. A kitűnő huszár egykor az ifjú uralkodó, Ferenc József lovaglótanára volt, s a hadbíróság érezhető jóindulattal kezelte ügyét. Mentségként betudta azt, hogy a trónfosztás kihirdetését követően már nem teljesített szolgálatot figyelmen kívül hagyva, hogy addig viszont jelentősebb szolgálatokat tett a szabadságharcnak, mint pl. Schweidel József. Augusztus 22-én Damjanich szobájában a vitéz tábornok betegágya körül csoportosulva latolgatták esélyeiket a tábornokok, amikor orosz tisztek léptek be, s az addig szokásos kedélyeskedés helyett felszólították az ott tartózkodókat fegyvereik átadására. Ettől a pillanattól kezdve váltak igazi foglyokká, de a legkeservesebb megpróbáltatások még csak ezt követően érték őket. Másnap érkezett a városba a császári-királyi hadsereg egy különítménye a foglyok átvételére. Elsősorban a tábornokok kiadatására vártak, mert az Aradra érkező Haynau minél gyorsabban példát akart statuálni kivégzésükkel. Eredeti szándékát - rögtönítélő eljárással felakasztani áldozatait - azonban már nem hajthatta végre, aznap kézhez kapva az osztrák minisztertanács szabályos hadbírósági eljárást előíró utasítását. A tábornokok erős, ulánusokból és gyalogságból álló fegyveres őrizet alatt augusztus 25-én reggel hagyták el Gyulát, hogy délutánra Aradra érjenek. Este már a vár foglyaiként csatlakoztak Lázárhoz és Dessewffyhez kálváriájuk utolsó legmegalázóbb stációján. Mert a per csupán színjáték volt az ítéletek előre eldöntötték voltak. És október 6-án hajnali fél hatkor sortűz dördült az aradi sáncban, majd kisvártatva még egy lövés, mert a negyedik áldozattal, Kiss Ernővel nem tudott elsőre végezni a kivégzőosztag három katonája. Félóra múlva a vár előterében egymás