Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.
ben Abrudbánya szabad város volt, lakói bányászpolgárok és a környező lelőhelyeken kis befektetéssel is lehetett eredményeket elérni. 18 Az 1840-es évekre a magántőke beáramlása az aranybányászatba megsokszorozódott. Elsősorban egykori kincstári és vármegyei tisztviselők és örmények voltak a nagybefektetők, román származású szinte nem is akadt köztük. Többségük egyben zalatnai polgár is volt, és tetemes haszonra tettek szert. A nagyobb intenzitású kitermelés még több fát követelt az uradalmi kohók számára, és az újabb emelések kiváltották a román parasztok ismételt ellenállását. Természetesen ez együtt járt az újabb irtások létesítésének megakadályozásával is. A középső uradalom falvai pert indítottak a vármegyénél az uradalom ellen, a jogorvoslat azonban sokáig tartott, ráadásul hiába született kedvező ítélet a parasztok számára, annak érvényesítését az uradalom minden eszközzel gátolta. 19 Ezekre a jelenségekre hívta fel 1848-ban a „Kozma-bizottság" figyelmét Farkas Tamás abrudbányai ügyvéd is, aki 1842-ben telepedet ide, és véleménye szerint addig a „helyi lakosság nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül békében élt". 20 Kétségtelen, hogy az 1848 előtti érchegységi parasztmozgalmak közül legjelentősebb a Varga Katalin 21 vezette engedetlenség volt. Varga Katalin a Kőhalomszékhez tartozó Halmágyban született, magyar kisnemesi evangélikus családból. Családi gazdasága a Brassó városával folytatott perben csődbe ment. Az 1840-es években többször is járt Bécsben, hogy személyes ügyét elősegítse, és feltehetőleg itt találkozott a bucsumiakkal. Tekintettel arra, hogy magyar, román és német nyelveken kiválóan beszélt és fogalmazott, a kérvényezők megkérték, hogy intézze ügyeiket és költözzön hozzájuk. Ettől kezdve folyamatosan írta a kérvényeket a három falu nevében Bécsbe, és ennek hatására a Kancellária a Guberniumot utasította a vizsgálat lefolytatására. Az uradalom azonnal tiltakozott Varga Katalin működése ellen. 22 A helyzetet az élezte ki, hogy Varga Katalin vezetésével a falvak lakosai elűzték az uradalmi erdőőröket, és ezzel a mozgalom már a gyakorlati tettek mezejére lépett. Az eset után Alsó-Fehér vármegye vizsgálatot tartott, amely megállapította, hogy a parasztok panaszai jogosak, mert a terheik az utóbbi nyolc évben jelentősen megnövekedtek. A vizsgálat összegzésképpen megállapította, hogy a jobbágyok az 1789. évi szerződésen túlmenően nem kötelezhetők szolgáltatásokra. A határozatot a megyei alispán személyesen hirdette ki és magyarázta el a bucsumiaknak. Az ilyen tartalmú állásfoglalás az uradalom számára elfogadhatatlan volt, hiszen annak gyakorlati alkalmazása már a működését veszélyeztette, így Nemegyei János uradalmi ispán azonnal óvást jelentett be ellene az uralkodónál. 23 Az uradalom időközben sürgette Varga Katalin elfogatását, aki a falusiakból állandó kíséretet szervezett maga köré, és nyíltan felmondta a szolgáltatások teljesítését. 1845-ben az abrudfalvi templom 181 Tóth 1951. 177. p. 19 Uo. 190-196. p. 20 Trócsányi 1956. 256. p. 21 Varga Katalin életútját, mozgalmát és perét részletesen ismerteti: Kiss András: Varga Katalin pere. Bukarest, 1980. 22 1. Tóth 1951. 210-217. p. 23 Ez az uradalom és a vármegye között nyílt ellenségesedésekhez vezetett.
