Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

előtt összegyűlt tömegnek kijelentette, hogy aki az uradalomnak ölfát vág, annak „kezét-lábát" eltöri. Az uradalmi erdőket nem tisztelte, az új telepítéseket elpusztítatta, azzal érvelve, hogy az erdő a faluközösség tulajdona. Az engedelmességre hajlókat nyíltan megfenyegette. A folyton-folyvást kiszálló megyei bizottságok nem tudtak eredményt elérni, így a Gubernium 1846 márciusában elrendelte a katonai végrehajtást.

24 Közben Varga Katalin ismét Bécsben járt, ez alatt az új orthodox püspöki helynök, Andrei Saguna bejárta a középső uradalom falvait, hogy engedelmességre bírja őket, de csak részsikert tudott elérni. Közben Katalin visszatért, és Saguna egy bucsumi istentisztelet után csellel elfogta. Sagunát Varga Katalin letartóztatásánál elsősorban Nemegyei és más tisztviselők segítették. A letartóztatása után először Zalatnára, Nemegyei lakására vitték, ezt követően pedig a nagyenyedi és a gyulafehérvári börtönökben raboskodott, utóbbiból csak a szabadságharc leverése után szabadult. A három község jogi úton próbálta meg kiszabadítani, mindvégig sikertelenül.

25 Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy 1848-ra az ellentétek annyira elmélyültek a zalatna környéki román ajkú lakosság, illetve az uradalom között, hogy az előbbiek számára az úrbéri terhek általános eltörlése sem jelentett kielégítő megoldást. Ráadásul a szembenállás nemzeti színezetet is nyert, előrevetítve ezzel a közelgő tragédia árnyékát. Az unió fogadtatása és a nemzetőrség megalakulása Az anyaországi változások hatására Zalatna város középületeire és templomaira is kitűzték a magyar zászlót. Tekintettel arra, hogy a környékbeli román ajkú lakossággal a viszony megromlott, 1848. április 8-án Nemegyei János tanácsos egy század sorkatonaságot kért gr. Mikó Imre kincstartótól a kincstári javak védelmére. A sorgyalogság kivezénylését 1848. április 15-én rendelte el br. Anton Puchner altábornagy, erdélyi főhadparancsnok a gyulafehérvári helyőrség állományából.

26 A zalatnai nemzetőrség, amely 1848. május 11-én alakult meg, már kezdetektől fogva kerülte a nemzetőrcsapat elnevezést, helyette a polgári őrcsapat nevet használta. Ide nagy számmal iratkoztak be a német és magyar tisztviselők mellett román bányászok is. A teljes létszám 280 fő volt, amelyből kettő századot alakítottak. Az alakulat parancsnoka maga Nemegyei volt, tisztjei pedig többségében a kincstári uradalom tisztviselőiből kerültek ki.

27 A nemzetőrség számára 55 db gyutacsos puskát utaltak ki a gyulafehérvári raktárból, a hiányt vásárlás útján pótolták.

28 241 Tóth 1951.238-250. p. 25 Uo. 256-262. p. 26 Szilágyi 1898. 63. p. 27 Kovács 1895. 154-155. p.; Szilágyi 1898. 24. és 63. p.; Süli Attila: A nemzetőrség szervezése Erdélyben 1848 nyarán és őszén. Hadtörténelmi Közlemények, 2000. 3. sz. 612-613. p. 28 Szilágyi 1898. 63. p.