Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: Porosz hadistenek. Lessing-kötet a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében

lóan a vígjáték - esetében a polgári vígjáték - hazai játékrendi térhódításának is köszönhető. Sikerességét igazolja, hogy a társulat a kor szokásától eltérően többször is előadta, ráadásul két egymást követő hónapban: 1792. július 29-én, és augusztus 31-én, ezek bruttó bevétele 47 firt. 26 kr., illetve 25 frt. és 43 kr. volt. 1793. február 4-én és július 24-én is előadták, bár ezekről nem maradt fenn egyéb adat, jóllehet az ismételt előadás újabb sikert feltételez.

14 A bemutató Lessing magyarországi színpadi kultuszának nyitányát jelentette. A későbbiekben a kolozsvári társulat 330 kötetet számláló könyvtáráról 1803ban keletkezett feljegyzés említi a darabot.

15 1811. november 3-án bizonyosan színre került Debrecenben.

16 A későbbi előadások közül az 1929-es Nemzeti Színház-féle felújítás volt jelentős. Az 1796-ig tartó Minna-kultusz

17 pedig egyenesen egybeesik a magyar színjátszás első szakaszával, s ez az időszak jelentette a Lessing-darabot bemutató Kelemen-féle társulat fénykorát is. Irodalom- és színháztörténeti szempontból különösen jelentős az a tény, hogy a Társaság német nyelvben járatos tagjai szinte folyamatosan ültették magyarra a kor divatos darabjait. Maga Kelemen László német nyelvből tizenöt darabot fordított - ezen belül Moliére- és Shakespeare-műveket is.

18 A társulat tragikája, Moór Anna Dugonics-műveket dramatizált.

19 Sehy Ferencnek, valamint Varsányi Ferencnek három-három német drámafordítását játszották.

20 Liptai Máriának egy német eredetiből készült színművéről tudunk,

21 ezzel szemben Ernyi Mihály körülbelül ötven,

22 Láng Ádám János közel százötven drámát írt és fordított.

23 Éppen a tárgyalt Lessing-mű példányai jelentik az egyik legfőbb bizonyítékot az első magyar nyelven játszó színtársulat igényessége, művészi érzékenysége mellett, mivel ezt is egy társulati tag, Ráth Pál

24 fordította. Munkájáról - az 14 Antalffy: i. m. 23. p. 15 Antalffy: i. m. 25. p. lő Lessing: i. m. 544. p. 17 1804-től 1854-ig az Emilia-kultusz, 1879-től a mai napig a Nathan előadások követik. Antalffy: i. m. 18 Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, 1994. 369. p. 19 Uo. 644. p. 20 Uo. 677., 847. p. 21 Uo. 459. p. 22 Uo. 193. p. 23 Uo. 442. p. 24 A drámafordító színész életéről kevés adat ismeretes. Annyi bizonyos, hogy 1790-től alapító tagja volt a Magyar Nemzeti Játékszíni Társaságnak. O játszott az ugyanez év október 25-én és 27-én előadott Igazházi címszerepét, valamint 1792-ben az általa lefordított Minna-váhozat férfi főszerepét. A következő évadban azonban már nem volt tagja a társulatnak. További életpályája nem ismeretes, bár egyes források (pl. az Uj magyar irodalmi lexikon) - érthetetlen módon - azonosítják azzal az ugyancsak Ráth Pál nevű pesti szemorvossal, aki kiadta Pest német nyelvű leírását, valamint cím-és utcajegyzékét. (Ezzel szemben Szinnyei József'Magyar írók élete és munkái című művében egyértelműen elkülöníti a két alkotót.) A Schöpflin-lexikon többet írt róla: „Úttörő színész, az első magyar színtársulat tagja volt Pesten, 1790-ben. Közben megvált a társulat kebeléből, majd ismét kedvet kapott a színügyet szolgálni (...)". Ekkor kérvényt nyújtott be a társulat vezetőségéhez, melyben öt pontban összefoglalta azokat az okokat, melyekre hivatkozva visszavételét kéri. Ennek utolsó pontja: „Leszszing Bárnhelm Minna vagy Katona Szerentse nevű víg játékját magyarra fordítva közre bocsátotta." Magyar színművészeti lexikon. A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. TV. i. m. 22. p.