Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: Porosz hadistenek. Lessing-kötet a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében

első magyar Lessing-fordításról!

25 - a szakirodalom megállapította, hogy „ha nem is tartozik a kiválóak közé, elég ügyes, mondhatnók, közepes munka. A fordító becsülésre méltó gonddal dolgozott. Igaz, sok a félreértés, a hibásan, roszszul értelmezett hely, nagy számmal vannak germanizmusok s furcsábbnál furcsább, gyakran komikusan ható kifejezések, de talán nem ítélhetünk szigorúan az igyekezettel, jóakarattal dolgozó színész fölött, akinek a nyelvújítás előtti magyar nyelv minden szegénységével s minden egyéb nehézségével meg kellett küzdenie."

26 A fenti megállapításokat igazolja a kor szokásához igazodó, a fordító által írt előszó, amely a magyar nyelv, s a nemzeti színjátszás fontosságát hangsúlyozza. Ráth Pál tájékozottságát pedig Dávid Garrick angol színész nevének említése, művészetének méltatása is alátámasztja: „a fordító egyike kíván lenni azon névtelen munkásoknak, akik a hazafias lelkesedéstől űzve, tisztán a nemzet javára, nem a saját dicsőségükért dolgoztak."

27 Ráth Pál külön érdeme e mű széles körű elterjesztése a kiadás és a fordítás által: a néző- és az olvasóközönség számára egyaránt élvezhető volt a darab. A fordítónak láthatóan nemcsak a nyelvi megformálással, hanem egyéb dramaturgiai problémákkal is meg kellett küzdenie: Minna-változatából törölte Riccaut de la Marliniére, a gall hamiskártyás alakját. Antalffy Gizella szerint ez azért történik, mert a darab során jórészt franciául megszólaló szerepet 1790ben még képzettség és szereptanulási idő hiányában nem lehet magyar színészre bízni. Ebből adódóan a negyedik felvonás második jelenete teljes egészében hiányzik a fordításból, s természetesen a következő jelenetek arra utaló részei is kimaradnak. Érdekes, hogy az említett színpadi alak az osztrák változatból is kimaradt: a figura olyannyira ellenszenves, hogy - Németországgal ellentétben - Ausztriában Franciaországra való tekintettel, diplomáciai okokból hagyták ki a Lessing-műből. A fentiek ismeretében e színmű politikai szerepe, történelmi realitása is kutatási téma lehet. Valószínű azonban hogy e téren a darabnak nincs magyar vonatkozása. A fentiekből kitűnik, hogy ezen irodalom- és színháztörténeti, valamint hadtörténeti szempontból egyaránt jelentős mű egyik 1790-ben kiadott példánya méltán értékes darabja a Hadtörténeti Múzeum állományának. A kiadvány nyolcadrét alakú, négy levélből áll, százhúsz oldalnyi terjedelmű. Rongypapírból készült, vízjelrészlet egy helyen található benne, ám - részben töredékes volta miatt - ez nem azonosítható.

28 Fedőlapján az apró, barnás (vöröses) minták stilizált virágra, esetleg a Mária Terézia Rendre emlékeztetnek. A címlap tanúsága szerint a Füskúti Landerer Mihály betűivel nyomtatott könyvecske Leszszing (!) Katona-szerentse vagy Bárnhelmi Minna című darabját tartalmazza R. P. fordításában. A dokumentum jó állapotban van, a Poprády-féle 25 Lessing Magyarországon: bibliográfiai vázlat. Összeállította Kozocsa Sándor és Radó György. In: Vajda: i. m. 184. p. 26 Antalffy: i. m. 23. p. 27 Uo. 28 Megjegyzendő viszont, hogy az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő hasonló kiadványok vízjelei kétfejű, koronás császári sast és D. H. monogramot formáznak.