Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - MACZÁK IBOLYA: Porosz hadistenek. Lessing-kötet a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében

azonban még valamit: megteremtette a porosz katona színpadi reprezentánsát és egyben mítoszát is. „Minna von Barnhelm az egyetlen dráma, amely vígjáték alakjában dolgozza fel a német kötelesség-fogalmat, azt a német lélektanaimat, amelyen ennek a népnek tragikum-érzése alapszik, s amely Kant rendszerén keresztül Schillerben kapta meg klasszikusát. A lélektani feltételek e páratlanul maradt beállítás számára megvoltak Lessing körül: Nagy Frigyes országának hullámos katonaélete bizonyára bőven adott alkalmat, hogy ezt az anyagot a művész derűs oldaláról megláthassa, így túlzásában is, amiben talán egyetlen vígjáték-lehetősége rejlik" - írta a dráma egyik kései magyar méltatója.

6 Valóban, a világirodalom komikus - és többnyire mellékszereplőként előforduló - katonái után Lessing „igazi német katonákat fest, kiket megtanult ismerni közvetlen környezetében, és akiknek durva beszédmodorát épp olyan kevéssé takarja, mint ahogy kiemeli nemes jó oldalaikat."

7 Nem véletlen, hogy a XVIII. században számos „katona-darab" készült példája nyomán.

8 Darabjának főhősét, Tellheimet nemes lelkülete, hajlíthatatlan jelleme a porosz tiszt ideáljává teszi. A bátor Werner és a hűséges Just faragatlansága és nyers beszéde ellenére ugyancsak egy-egy katonai erényt testesít meg a szemfényvesztő, „lézengő ritter" a francia származású Riccaut de Marliniére figurájával szemben. A darab további érdekessége a nemzeti érdekű dráma aktuális feldolgozása: a cselekmény hátterét az 1763. február 15-én (a hubertusburgi békével) befejeződött hétéves háború adta, s Lessing ugyanez évben kezdett el dolgozni rajta - jóllehet a mű csak négy év múlva, 1767-ben jelent meg.

9 Az 1763. augusztus 22-én játszódó darab témája, a történelmi keretbe ágyazott szerelmi történet feltehetően akkor ihlette meg a szerzőt, amikor a porosz közigazgatás szolgálatában állt, miután a porosz seregek parancsnoka - évi kétezer tallér jövedelemmel - titkárául fogadta.

10 A mű színpadi sikere nem maradt el, hiszen legfőbb erényei, „a hazafias, aktuális német tárgy, a valódi német szellem s a német nemzeti jellemvonásokat, a hűséget, becsületességet, kötelességtudást megtestesítő igazi német alakok"

11 jelentőségét az előadás mutatta be igazán. A darab Európa-szerte népszerű lett. Magyarországon 1792. július 29-én volt a premierje a Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, azaz Kelemen László színtársulatának előadásában, Katonaszerencse címen.

12 Ez volt az első honi Lessing-bemutató is," amely nyilvánva6 Kürti Pál: Minna von Barnhelm. Lessing-bemutató a Nemzeti Színházban. Nyugat, 1929/7. Az írás voltaképpen az 1929. március 16-án bemutatott darab kritikája. A Kazinczy által készített „új" fordítást feltehetően Hevesi Sándor modernizálta. Minna szerepét Bajor Gizi, Tellheimet Petheő Attila, Franciskáét pedig Somogyi Erzsi alakította. 7 Pbilipp Kálmán: Lessing és a franczia vígjáték. Budapest, 1902. 27. p. 8 Lessing, Gotthold Ephraim: Drámák, versek, mesék. Budapest, 1958. 545. p. 9 Vajda: i. m. 103. p. 10 Uo. 37-40. p. 11 Antalffy Gizella: Lessing a magyar színpadon. Budapest, 1916. 25. p. 12 Tellheimet Rát Pál, Minna szerepét Liptai Mária, Franciskát Termetzky Franciska alakította. 13 Magyar színművészeti lexikon. A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. I. Szerk. Schöpflin Aladár. Budapest, 1929. 408. p. A lexikon érdekessége, hogy a jegyzetelt adatot külön szócikként kezeli Első magyar Lessing-előadás címszó alatt. Ez egyértelműen jelzi Lessing darabjainak magyarországi jelentőségét.