Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SÜLI ATTILA: 1901 M. fogatolt tábori sütőkemence

A kemence oldalnézete a lehajtott kéménnyel 1. felkészítés (a tészta és az erjesztőanyag elkészítése); 2. folytatólagos kezelés (a tészta eredeti mennyiségre történő kiegészítése); 3. kezelés beszüntetés (befejezés). A tészta elkészítéséhez lisztre, sóra és erjesztő anyagra volt szükség. A lisztet a sütés előtt mindig meg kellett szitálni. Többnyire rozs- vagy búzalisztet, vagy a kettő keverékét használták.

24 A tészta készítése az erjesztő teknőben történt. (Ezt nevezték „nagykovász"nak.) A dagasztást mindig a kemence üzeméhez igazították, bár a szállítás közbeni dagasztással sok időt meg lehetett takarítani. A dagasztás a nagyobb vasteknőben, a dagasztóteknőben történt.

25 A háború kezdetén kevés volt a tésztagyúrásban járatos katona, ezért a sütödéket kézi erővel hajtható tésztagyúró gépekkel szerelték fel.

26 A sütöde felállítási helyét úgy kellett megválasztani, hogy az az időjárás viszontagságaitól, valamint a légi megfigyelés elől védve, lehetőleg fa és víz, valamint lakott település közelében legyen, ahol a katonák elszállásolása és a sütödék javítása könnyebben megoldható. Külön kellett figyelni a gyárak és javító üzemek közelségére is. Ellenséges rajtaütéseknél a legfontosabb szempont a sütöde védelme volt. Támadáskor a kezelőszemélyzet egy részének védekeznie kellett, fegyverzetük az 1898 M. 8 mm-es Mannlicher kurtály volt.

27 A sütödéket más alakulatoktól elkülönítve kellett felállítani. Álcázáshoz lombos ágakat, 24 Élelmezési utasítás. 1920. 249-251. p. 25 Uo. 99-100. p. 26 Mojzer-Gottll. k. 33. p. 27 Élelmezési utasítás. 1920. 89 o.

; Sándor 1904. 1210. o.