Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LUGOSI JÓZSEF: Lövegek a Hadtörténeti Múzeum fegyvergyűjteményében. 1. rész

liszkuszok, a cső hátsó vége egy szárnyas női alak, talán sellő. A gyújtólyuk körül négy nagyobb relief; Mária királyné, II. Lajos király özvegye, ekkor Németalföld kormányzója Brüsszelben; az 1526-ben Mohácsnál elesett II. Lajos király, akinek emlékére öntettette özvegye a csövet, velük szemben ugyancsak két arcmás; az egyik feltehetően az öntőmester, a másik a segédje lehet. A cső elején is van három kisebb medál. Ezt a csövet az angolok Waterloo ürügyén zsákmányolták Párizsban 1815-ben, s most a londoni Tower büszkesége. Évszázadokon át öntötték az ágyúcsövet bronzból, eleinte egyre nagyobbakat. Ez az óriás ágyúk kora. Alig 50 évvel az első ágyú megjelenése után, 1382-ben öntik a Gentben ma is látható Dulle Griet-et, 5 méteres csővel, amelynek űrmérete 69 cm. 1411-ben készül a Faule Mette, ugyancsak 69 cm-es űrmérettel. Fennállása alatt mindössze tizenkétszer lőttek vele - alkalom híján. M'Kin kovács készítette 1456-ben a flandriai Monsban a 73 cm űrméretű, közel 4 méteres Mons Meg-et, Edinbourgh egyik mai nevezetességét. Ezt II. Jakab skót király kapta ajándékba, két évszázadon át használták, s Cromwell nagy vasgyilkosnak nevezte. 1400 yardra lehetett vele lőni, utoljára a yorki herceg születésekor sütötték el, 1682-ben. 1468-ban Abdul Aziz öntötte a Tower kertjében látható bronz ágyút, amelyet Dardanella ágyúnak is neveznek. 518 cm hosszú és 6,3 cm a belső átmérője. Ez az ágyú a Dardanellákat védte még 1807-ben is, sőt el is találtak vele egy angol hajót. Kőgolyója 340 kg, a cső, pontosan a csövek tömege 18,6 tonna. A cső ugyanis két részből állt, az első részbe helyezték - hátulról! - a golyót, hozzá csavarozták a hátsó részét, a lőporkamrát. A csőrészek elején és végein negatív fogaskerék mélyedések vannak, ezek segítségével csavarták össze a két részt. Kritoboulos Michael bizánci történetíró szerint II. Mohamed szultán részére 1453-ban állítólag egy Orbán vagy Urbán nevű magyar vagy lengyel öntött valami óriás ágyút, amelynek szállítására 140 ökör, 2000 ember kellett, s hat hét alatt tett meg 240 km-t Konstantinápolyig. Néhány szerző Kritoboulos alapján azt állítja, hogy 200 ember volt a kiszolgáló személyzete. Ez az ágyú nincs meg, s Kritobouloson kívül másutt nincs nyoma. Tény, hogy a szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, csakhogy a Bosporus másik oldaláról, az anatóliai Hisarból indult, és egy hídfőt építetett a túlparton, a Rumeli Hisart. Ezt az óriás ágyút is át kellett volna hozni a Bosporuson, mely nagyobb vállalkozás, mint a szárazföldi út, mégsincs semmi nyoma. Felmerülhet a kérdés, ha már 1453-ban megvolt ez az ágyú, akkor három évvel később, 1456-ban miért nem használták Nándorfehérvár alatt, amely pedig a török terjeszkedés szempontjából volt olyan fontos, mint Bizánc. Azután a magyar ágyúöntő mester is gyanús. Érthetetlen, hogy a Hunyadiak korában, amikor sikeresek a hadjáratok, van is rá pénz, miért nem itthon önti az ágyút ez a derék férfiú. Legalábbis egyet-egyet. Vajon miért nem szerepel a neve más forrásban? Lehet, hogy az egész csak a keleti mesék virágoskertjéből való? Bizonnyal ide tartozik Mátyás király óriás ágyúja, az Elefánt is, amit négykerekű szekéren vittek, két fogója volt, s aminek csak képe maradt fenn Jörg Kölderer osztrák fegyvertárakról írt könyvében. Ez a schallaburgi kiállításon is szerepelt. Másik ágyúja a Török Császárné (valószínűleg azért -né, ami sohasem volt, mert a kanone nőnemű, valójában Török Császár a neve), ennek is csak