Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Akikért a harang szól. 1456 és 1956 emlékezete

nékik, és gyakorta esmet rendbe szörzi vala a sereget, és új néppel megújítja vala őket. O maga kedig az ő hőseivel gyakorta a sűrő ellenségek közükbe esék, és törésről visszavágja vala őket." Es következnek a „huszonnégy óráig tartó röttenetes ostrom" részletei: Mohamed ravasz cselhez folyamodik, a piacig hatolnak, már feltennék a bástyára a török zászlót, de a magyarok visszaverik, erre a szultán „az hátra mászkálókat kedig szablyával ütegetvén, esmet az viadalba kergeté". Vitézeivel másnap, július 22-én Hunyadi kitör a falak közül, beszegezteti vagy az ellenség ellen fordítja saját ágyúit, és tűz alá veszi a boszniai basa táborát. Egy magyar ijász mérgezett nyílveszejével mellbe találja Mohamed szultánt, hívei kimenekítik, és nem engedik, hogy megölje magát szörnyű szégyenében. „Megijede és felgyújtá a tábort és elkezde futni. így szabadula meg az Istennek nagy hatalmából az Nándorfejérvár." A győzelem egyetemes jelentőségét Heltai a korabeli gondolkozásmódnak megfelelően, sokoldalúan érzékelteti. Hunyadi halálát nagy együttérzéssel, minden érzelgősséget mellőzve írja le. Elfáradt, beteg lett, hideglelés gyötörte, az orvosok levegőváltozást ajánlottak, de nem használt. Kapisztrán mindvégig mellette volt, biztatta, boldog lehet, mert dicsősége tudatában távozhat az égi hazába. Éppen ezért is figyelmeztette - írja Heltai -, ideje lenne testamentumot készíteni, s Hunyadi mosollyal felel, már gondoskodott róla, és a török legyőzését hagyta örökül fiainak. Érdekes írói eljárás, hogy testi mivoltában távoztában ábrázolja, tudja, hogy a történelmi személyiséget, akit tisztelnek, látni kell. Ismeretes, hogy a humanisták az antik hősök vonásaival ruházzák fel nagy kortársaikat. Heltai leírásának ellenőrzésére nincs lehetőségünk, de nyilvánvaló, hogy a kor erkölcsi értékeit kifejező tulajdonságokkal jellemzi. „Szép férfiú vala, közép hosszúságú [...] nagy szömű, kegyes tekintetű [...] Bódog férfiú vala, [...] mindenkor megoltalmazza vala Magyarországot minden veszedelemtől [...] Egész az ország siratja vala őtet, minden rendbeli emberek, mint ídes atyjokat." A harangok július 22-én szólaltak meg, ahogy III. Callixtus pápa elrendelte, de már nem a veszélyt, hanem a győzelmet hirdették egész Európában. így minősítette Hunyadi jelentőségét Aeneas Silvius és az egész keresztény világ. Még el sem temették az elesetteket, Nándorfehérvár már jelkép lett: íme az oszmán monstrum megállítható és legyőzhető. Kapisztránt október 23-án ragadta el a járvány, sírja vonzotta a zarándokokat és a testi-lelki betegeket, akik úgy hitték, rajtuk csak a csoda segít. 1500-ban VI. Sándor (1492-1503) pápa bullája megerősítette és pontosította elődje döntését: az egész keresztény világban harangszóval emlékezzenek Nándorfehérvár hőseiről. Néhány év múlva pedig egy névtelen ferences barát javaslatot nyújtott be II. Gyula pápának (1503-1513), hogy szervezze meg a kereszténység összefogását a török ellen. A XVII. század nagy kihívása, hogy az oszmán hatalmat kiszorítsák Európából. Magyarországon létkérdés, hogy visszafoglalják a török megszállta területet. Hunyadi hadvezéri tette példa, sikerei tapasztalatok tárháza lehetett. Zrínyi Miklós horvát bán (1620-1664) Hunyadi jelentőségét egyenesen Magyarország megma-