Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

ÉRTEKEZESEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Akikért a harang szól. 1456 és 1956 emlékezete

Heltai, amint mondja, értesüléseit részben a résztvevőktől szerezte. Megállapításai hitelességét csak kevéssé ellenőrizhették később a történetírók. Nem beszélve arról, hogy a szemtanúk, az emlékezők szavahihetőségét vizsgáló Marc Bloch (1886-1944) nem az első és az egyetlen, aki kimutatta az átélt élmény visszaidézésének csalóka voltát, az emlékezet öntudatlan vagy tudatos tévedéseit. Arra pedig csak a valóság különleges megfigyelője és remek tömörítéssel élni tudó írásművész képes, hogy úgy összefogja a küzdelem kritikus pillanatának eseményeit, mint Heltai a vízi csata után. „Mikoron Hunyadi megverte és elűszte volna a vízi erőt, az várashoz közelgete, és megnyitván aszt, beméne. És megtölté az várast néppel, hadiszerszámokkal és éléssel. És kihozá a sebeseket és a betegeket belőle. És az új diadalommal megvidámítá és megújítá a várasbelieket, és nekiállatá az Kapisztránost, ki az hadakozókat megbátorítá prédikációjában az varasnak megoltalmazássára." Heltai észreveszi, vagy a maga elvárásait tulajdonítja Hunyadinak, hogy a kritikus időpontban egyszerre gondoskodik katonai, logisztikai, higiéniai szükségletekről és a lélek bátorságának erősítéséről is. Heltai írói fogásai közé tartozik, hogy váltogatja a nézőpontokat. Hol Hunyadi, hol Mohamed táborába viszi olvasóit. Sőt, hogy otthonosak legyenek a török táborban, ismerjék az ellenfél gondolkozásmódját, bevágott ide egy valószínűleg költött párbeszédet a szultán és az ázsiai pasa között. „Meghallván Mahomet császár, hogy megverték volna az ő vízi erejét, monda: No, hadd járjon! Ha szinte kárt vallottunk, azért úgy lészen, mint én akarom! És elkülde és mind felgyújtat! a megmaradóit hajókat. És kegyetlen szűvel kezde a varasnak vittafásához." Barátai, amikor említik, hogy atyja két hónapig vítta volna ezt a várat, Mahomet „nagyon kérkeszik vala, hogy a 15. napnak előtte meg akraná ezt a várast vonni. Az ázsiai basa is hízelködik vala a Mahometnek, és monda: hogy ugyan megvehetné. Mert ha Konstancinápolt meg tudta vonni, ez nem volna erősb annál. A magyarok is nem tudnák feljebb ezt oltalmazni, hogynemmint a görögek Konstancinápolt és a több erősségeket. [...] Hallván ezt Mahomet császár, elhivé magát, és mindjárást parancsolá, hogy az egész nép készülne másodnapra az ostromnak." Július 21-én rohamozták meg a janicsárok több hullámban is a várat. Heltai leírja, hogy hatalmas harci zajban életre-halálra, küzdöttek: „Erős és véres viadalok lönnek a törésekben mind a két féltől. Es nagy zöngés vala a dobszók és a sok trombitaszóktól, és égben hallik vala az ő nagy kiáltások." Bonfini leírását amint Kulcsár Péter is kimutatta - csaknem szó szerint követte, de önálló írói eljárásással. Hangsúlyokat vált, és de szuverén alkotói módszerére jellemző, hogy tömörebben ír. így például a roham kritikus pillanatait összevonja. Mohamed pihent harcosokat indít, és „az új sereg nagy sűrőséggel egyszersmind a törésekre siete, és nagy viadallal betolonga a várasba mind a piacig [...] a zászlókat fel kezdek tönni a piacon, és arra sietének, hogy a tornyokból levetnék a király zászlóit, de a magyarok mindenütt visszaverik vala őket." Hunyadi „valahol látja vala a keresztyéneknek romlását, oda siet vala segítségre. Erősen biztatja vala mindenfelé az vívásban, és az lankodókat bátorítja és erősíti vala, az vitéz vívókat kedig igen dicsíri vala, és ekképpen szüvet ád vala