Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - POLLMANN FERENC: A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei

ha lehet, még inkább megnehezült. Ettől kezdve a fertőtlenítő barakk szerepelt a feladóként megadott címzésekben, azaz Paszterkóék gondoskodtak a hadifoglyok élősködőinek elpusztításáról. Új helyéről érezhetően szándékolt derűvel tájékoztatja családját október l-jén: „Hál Isten ismét csak arról értesíthetlek benneteket, hogy semmi bajom nincs, újabban be vagyok osztva egy igen jó helyre, külön helyiségbe, amelyben ketten vagyunk, fűtve van és tiszta rendes jó ágyunk (3 pokróccal). Szolgálatot éjjel egyáltalán nem teljesítek, nappal is csak igen könnyűt, itt rendesen tisztálkodhatok és teát is főzünk magunknak." De már három nappal később kevésbé optimista a hangja: „Légy szíves szerdára vagy csütörtökre elkészíteni nekem 3 rossz régi inget, 3 gatyát bármilyen régi és foltosak lesznek és 2 pár erős vászon kapcát, mert itt csak úgy hemzseg a féreg a foglyokban és a leghatásosabb védelem ellene a sűrű alsóruhaváltás és mosakodás." A fertőtlenítő barakkbéli szolgálat egészen november 26-ig tartott, ekkor értesíthette az otthoniakat, hogy visszakerült a szakaszához. Időközben betegeskedett is, ami meglehetősen ijesztően hangzik, hiszen a táborban az ősz folyamán különféle járványos betegségek (kolera, vérhas, hastífusz) ütötték fel a fejüket. Az epidémia megfékezése nem kis teljesítménye volt a zászlóalj parancsnokságának. Itt az ideje, hogy megemlítsük a parancsnok nevét, annál is inkább, mert nem akárkiről van szó: Aggházy Kamii százados irányította ez idő tájt az l/III. zászlóaljat. Paszterkó történetének megírhatósága szempontjából mindenesetre külön szerencse, hogy éppen Aggházy alatt szolgált, mivel a későbbi kiváló hadtörténész, a Hadimúzeum alapítója lényegesen több dokumentumot hagyott az utókorra, mint alantosa. Ennek köszönhető, hogy Paszterkó fogságba esésének körülményei meglehetősen jó közelítéssel valószínűsíthetőek, mivel szinte ugyanakkor történt, mint a zászlóaljparancsnokáé, aki természetesen utóbb részletesen beszámolt az eseményről. De tartsunk sort. Paszterkó betegsége a jelek szerint nem járványos jellegű volt. Már említett, november 26-i lapján arról írt, hogy már nem köhög és van étvágya, azaz inkább valami felső légúti nyavalyája lehetett. Legalább ennyire fontos azonban, hogy ugyanebben a küldeményben határozott utalás szerepel arra: hamarosan változás áll be hősünk szolgálati helyében. „Pár nap múlva innen elmarsolunk, de még nem tudjuk, hová." Ez azt bizonyítja, hogy a legénység különféle híresztelések alapján már tudomást szerzett a zászlóalj bevetésének tervéről. A népfölkelő alakulatokat eredetileg ugyan az ország területéről sem lehetett volna kivinni, ez azonban a háború szükségletei miatt gyorsan megváltozott. Mindenesetre ezek a gyengén kiképzett és felszerelt, többnyire idősebb, családos férfiakból szervezett egységek eleve csekély harcértékkel rendelkeztek, harctéri alkalmazásukra épeszű parancsnok aligha gondolhatott. A legénység azonban ezúttal mégis jobban tudta... Az l/III. népfölkelő hadtápzászlóaljnak a parancs értelmében november 28-ig kellett elérnie a menetkészültséget.

5 Irány a déli hadszíntér. Természetesen a feladat nyilván megszálló jellegű lett volna. A Szerbia elleni háború pillanatnyi helyzete legalábbis ezt valószínűsíti. Úgy látszott 5 Hadtörténelmi Levéltár (HL) M. kir. Honvédség (1867-1918) 3866. doboz, a M. kir. l/III. népfölkelő hadtápzászlóalj iratai.